Erdélyi János könyvművészeti kiállítása (József Attila Könyvtár kiállítóterme, Miskolc, 1973)
kezdetéhez TIPOGRÁFIA de Zweimillionenstadt Budapest, am rechten und linken Ufer der Donau gelegen, geniesst durch ihre schöne Lage, die Harmonie ihres Stadtbildes und ihr reges Grossstadtleben einen Rang, der ihr unter den Metropolen Europas gebührt. Pest und Buda, nach der Vereinigung dieser beiden Städte (1872) Budapest, ist seit siebenhundert Jahren das politische, wirtschaftliche und kulturelle Zentrum Ungarns. Der Kern der Stadt, die heutige Innenstadt, liegt auf dem Gebiet des einstigen Pest. Wenn wir ihre Entwicklung verfolgen wollen, müssen wir die Vergangenheit der ganzen Stadt in Betracht ziehen. Die natürlichen Vorteile (Heil- und Thermalquellen) der von Berg und Ebene begrenzten Siedlung an der Donau haben die Völker schon Jahrhunderte vor unserer Zeitrechnung dazu gebracht, sich hier niederzulassen. Im Norden der Stadt, wo sich der römische Limes zog, haben schon im 1. Jahrhundert u. Z. römische Legionen gelagert und später unter dem Namen Aquincum eine Befestigung und Stadt errichtet. Unter Diocletian entstand auf dem Gebiet der heutigen Innenstadt, des einstigen historischen Pests, das Konterfort Aquincums. Der Wachturm dieser Römersiedlung ist am Platz des 15. März, neben der Elisabethbrücke, als Denkmal und Museum eine Sehenswürdigkeit unseres Bezirks. Pest, entstanden an der uralten, wichtigen Überfahrt am linken Donauufer, steht seit zweitausend Jahren im Dienst des Handels zwischen Osten und Westen. Kaufleute aus Byzanz, Kiew und Venedig, Händler aus Linz und Wien brachten auf der Fähre ihre Waren über den Fluss. Um die gotische Kirche am Donauufer bauten Schiffer, Handwerker, Fischer und Kaufleute ihre Häuser, den frühen Kern der sich rasch entwickelnden Stadt Pest. KATALÓGUS TIPOGRÁFIÁK E katalógus képei - Medveczky Jenő festményeinek és rajzainak elenyésző hányadaként is - kristálylapok tisztaságával tükrözik alkotójuk életművének szellemét, fejlődési szakaszait, és a formaszabatosság fegyelmébe fogott, mindent vezérlő poézisét, a múzsák otthonosságát ebben az általuk sugalmazott és nekik teremtett Árkádiában. Van ugyanakkor - éppen a művek építkező-gondolati jellegéből adódóan - olyanfajta szuggesztiója is a képeknek, ami szükségessé teszi Medveczky Jenő emberi alakjának, intellektuális alkatának, tájékozódásának rövid ismertetését is. Ez ugyan kötetekre terjedhetne kulturális jelentősége, érdekessége miatt: itt a terjedelem és a katalógusi jelleg megszabja a jellemzés körvonalait. Egyik - 1943-ban írott levelében - szellemi ősei közé sorolja Berzsenyit és Babitsot, a képzőművészek közül Székely Bertalant, az „igazi Kernstokot", és kortársai közül mély szellemi szimpátia fűzi őt Pátzay Pálhoz, Ferenczy Bénihez és Kmetty Jánoshoz. / Ezzel pontosan körül is rajzolta vonzalmainak táját, egyben okait is, csupán a levél írása óta eltelt majd harminc esztendő révén kell utólag az ő szellemi rokonaihoz sorolnunk a költészet vonalán Devecseri Gábort, aki szárnyaló intuícióval kommentálta Medveczky Iliász-illusztrációit (1969-beli, a Magyar Nemzeti Galériában rendezett kiállításának katalógusában). Útjük a kultúr-éghajlat azonosságában találkozott. Medveczky is a görög-latin gondolatvilág és formakultúra mediterrán égiszéhez tartozónak vallotta magát. S ez nem csupán ösztönös vonzottság, hanem műveltség, s a hazai tradíciók átélésének kérdése is. Berzsenyi Dánielt okkal-gonddal vallotta ősének Medveczky. Nem a szükségképpen jogi nyelvvé vált latin, a szavak pontossága elevenedett meg benne csupán, hanem költészetünk érzékletes, szabatos magyar-latin biztonságát, rokonságát, tiszta pátoszát is tudta. Idézem 1944. március 18-án tartott előadásából magát a mestert: „Neoklasszicistának hívnak és rómainak, így és együtt! Rómában csupán két hónapig voltam. Műtörténeti értelemben vett klasszicizmust pedig előtte csináltam, utána már nem. A forma megváltó erejében hiszek, és ennek értelmében munkálkodom, ha magamé lehetek. Így vagyok klasszicista, bár nehezen állom, hogy e klisét ne tegyem előérthetővé. Elkelne pedig, mert ma „klasszicista" mindenki nálunk, aki simán fest, neue Sachlichkeitet pepecsel, vagy pedáns stúdiumot csinál, háttérben tájjal, éggel, függönnyel, à la renaissance." Lyka Károly a Medveczkyénél korábbi nemzedékkel kapcsolatban irt hasonlót......Olaszországban javában virágzott a novecentista moz□ 1870 1970 A proletárkultúra nem pottyan le készen valahonnan, ismeretlen helyről, nem azoknak az embereknek a kitalálása, akik magukat szakembereknek nevezik a proletárkultúra terén. Mindez merő sületlenség. A proletárkultúrának ama felhalmozott tudás törvényszerű továbbfejlődésének kell lennie, amelyet az emberiség a tőkés földesúri-hivatalnoki társadalom igája alatt szerzett meg. Mindezek az utak és ösvények a proletárkultúrához vezetnek, vezetnek és fognak vezetni továbbra is, ugyanúgy, ahogy a Marx átdolgozta politikai gazdaságtan megmutatta nekünk, hova kell eljutni az emberi társadalomnak, megmutatta az átmenetet az osztályharchoz, a proletárforradalom Lenin Összes Művei 5 kötet, 128 oldal 03 'CD CL. £ CDfsj GO ti 03 E 03 4-» 'O :0 . ■s Erdélyi János könyvművészeti kiállítása 1973. április 6—május 1