Éva Fischer festőművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1973)
De a festőnő, aki egy pillanatig belefeledkezett az absztrakt festészet részegítő kalandjába, nem kívánta folytatni azt, újból saját útjára tért, amely jóval nehezebb annál az útnál, amelyen e rövid idő alatt is különlegesen elegáns eredményeket ért el. Elkötelezettsége más megoldások felé sarkallta, melyeknek bizonyítékát legújabb művei jelzik, amelyeken már eltűnt a dolgokat körvonalazó jel s a szín egymaga szervezi meg a kép szerkezeti és kiterjedésbeli létét. Ebben a korszakban úgy térnek vissza festészetének megszokott témái, mintha a művész össze kívánná foglalni azokat a víziókat, amelyek évekig irányították munkásságát, hogy immár az új felfogásbeli módszerrel élje át és lássa újra őket. Olyan művek az utóbbiak, amelyek szerencsés szintézisben, Éva Fischer költői világának megszokott hatásmódjával foglalja össze a palettával folytatott makacs küzdelem érlelte tapasztalatokat, s amelyek végülis festészetté, művészete lényegi elemévé váltak. Jacopo Recupero a római Népművészeti Múzeum igazgatója