Fürtös György kerámikus művész (Műcsarnok Kamaraterme, Budapest, 1973)
״ . . . Egy ceruzavonással odavetett, jól sikerült torzképről gyakran hamarabb ráismerünk valakire, mint az arcképről, ahol pedig a művész felhasznált mindent, amivel rekonstruálni lehet a valóságot: a vonalat, színt, fényt és árnyat — egyszerűen azért, mert az életben is arról ismerünk rá ismerőseinkre, ami az arcukon a szabályos szépnek a rovására megy. Valamivel nagyobb orr a kelleténél, valamivel ferdébb szem, egy furcsa vonás a száj körül — ez az, amit úgy nevezünk: te vagy az. Az eszményi szép, ami felé törekszünk, unalmas, báj és kedvesség és tehetség nélkül való sablon, élettelen formula. A bájban és kedvességben mindig van valami torz és viszont, a torzban valami báj, és ha nevetünk a torzképen, azért nevetünk, mert vonzódunk az élethez: aki nevet, az bizonyára örül és szereti azt, amin nevet...” * Mi is nevetünk Fürtös Györggyel együtt, a Pipogya házaspáron, a rózsás matricás kis mozdonyon, meg az ünnepélyes talapzaton álló kis autón, és vele együtt szeretjük a régi idők emlékét, a talapzatra hullott sárga rózsában. Elfelejtjük egy kicsit Don Quijote tragikumát és derűsen emlékezünk nagyanyánk virágos kalapjára, amire most itt cukrászvirágok kerültek, és szeretnénk mi is masnit kötni a szép szemű, kék lánykafej copfjába. A magyar keramikus szakmában differenciálódó művészi magatartások egyik friss erejű alkotója Fürtös György, aki ezzel a kiállításával egyben a szakma fazekas jellege mellett kívánta szavazatát adni. Bemutatott anyaga eddigi kiállításainál jóval összegezettebben reprezentálja ezt a törekvést, tárgyait a főiskolai indulástól a napi élményekig, sőt a gyári tervezői feladatokig készültekből válogatta. Plasztikáinak formálásában éppúgy felhasználja a jelentős múltú gyár legjobb samottos anyagát korongolással és kevés mintázással, mint a csurgatott és kevert fazekasmáz impresszionista festői hatását, vagy magas plasztikájú reliefjein az élek máz alóli ,,előhívását”. A korongolást elemekből épített szobrokon, tájképeken, vázákon, tálakon, témák gazdag variációiban alkalmazza, a könnyen hajlított samottos anyag ízes játszadozásával oldva fel a zártabb formákat. Fürtös György gyárban dolgozó keramikus tervezőművész,, — fahi csempéi, kerti asztalkája az egykori Zsolnay gyár legjobb hagyományainak folytatójaként mutatják be őt. De tréfás kedvű kézi tükrei, kisplasztikái a csapongó fantáziájú, vidám egykori vándor fazekasmestert keltik életre, aki mindenki között szabadon jár s kel, könnyedén hajlik a legfrissebb formák kipróbálására, s lehet, hogy szíve szerint nagyobb méretek alkotásában próbálkoznék. Érdeklődéssel várjuk vándorkedvének következő állomásait is. DVORSZKY HEDVIG Karinthy Frigyes: így írtok ti