Réti Zoltán festőművész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1973)
RÉTI ZOLTÁN FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA FÉNYES ADOLF TEREM 1993 Réti Zoltán állandóan tanul - ha a kutatást is tanulásnak nevevezzük -, hogy a zenére és képzőművészetre vonatkozó megszerzett tudását nap mint nap továbbsugározza. Készíti a Balassagyarmaton született, reformkori zeneművészetünk kevéssé ismert alakjának, Rózsavölgyi Márknak életrajzát, művészetének értékelését, miközben festészetében is jelentékeny lépéseket tesz előre. Képei szűkebb környezetével, Nógrád megyével régóta fennálló lírai kapcsolatáról beszélnek, olyan kapcsolatról, mely az itt eltöltött éveknek munkáját a kényszerű napi elfoglaltság szintjéről az elhivatottság nemes régióiba emelik. Réti Zoltán magáénak vallja hazánk egy vidékét, annak embereivel, tájaival, problémáival. Nem kényszerűen, kénytelen-kelletlen teszi ezt, hanem a világ legtermészetesebb dolgának érzi számos külországi útja után is, hogy ez az a vidék, melyet tanítania kell, melynek szépségét neki megénekelni adatott. Nem azért, mintha másutt és másról nem tudna szólni, hanem mert úgy érzi, éppen itt van rá szükség. Festményei széleskörű tevékenységének csak részei - de a környezettel való azonosulásának, az iránta való gyengéd figyelemnek önmagukban is értékes dokumentumai. HAULISCH LENKE Réti Zoltán (Nagyorosziban született 1923-ban) Érsekvadkerten gyerekeskedett. Iskoláit Balassagyarmaton, Miskolcon és Egerben végezte. Művészeti tanulmányait a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán fejezte be. Katonaság, fogság miatt az élete vargabetűvel volt tele. Folytatott zenei tanulmányokat is. Tanított Kiscsalomján, Csesztvén, Halmosbokoron, Patvarcon. 1950 óta ismét Balassagyarmaton él, jelenleg a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola igazgatója. Egyéni tárlata volt Balassagyarmaton a Palóc Múzeumban (1965), Miskolcon a Képcsarnok Szőnyi Termében (1966), Salgótarjánban a Képcsarnokban (1967), Mohorán (1966), Érsekvadkerten (1967), Rétságon (1972), Jászszentandráson (1972). Farkas Andrással közösen állított ki Balassagyarmaton (1951., 1957., 1969., 1971.) és Salgótarjánban (1971). Szerepeltek képei területi és országos kiállításokon így az Országos Egri Akvarell Biennálékon (1968, 1970), Budapesten a Derkovits-teremben a Képcsarnok és a TV. Galéria akvarell bemutatóján (1970), valamint Besztercebányán (1972). Az iskolai, katonai éveimet kivéve s a rövid tanyai tanítóskodást leszámítva itt, ezen a vidéken telt el egész életem. Ma hívtak máshová, mindig találtam kifogást. Mert a honvágy olyan, mint a szerelem, nem lehet ellene védekezni. Lokálpatriotizmus? Nem tudom. Ez a kifejezés adhat patinát, de lehet vállveregető is. Mindenesetre nem érdem, inkább szerencse, hogy itthon lehetek. Utazni azért nagyon szeretek. Sokfelé jártam és festettem, s visszatérés után a hazai tájnak még jobban örültem. Ezt a magambaszitt világot szeretném képeimben visszaadni. RÉTI ZOLTÁN