Dimitar Kirov bolgár festőművész kiállítása (Kisduna Galéria, Budapest, 1974)
DIMITAR KIROV azok közé a fiatal bolgár művészek közé tartozik, akik új értelmet és funkciót kívánván adni a művészetnek, elszánt harcot kezdeményeztek néhány esztendeje az esztétikai és vizuális közhelyek ellen. Plovdivban él, ebben a tradíciókban gazdag, hatalmas szellemi és anyagi energiákat összesűrítő városban, amely különös ellentéteket felsorjáztató külsőségei, kelet és nyugat hatását tükröző atmoszférája révén a festői látásmód fejlődésének is egyik legfontosabb bázisa Bulgáriában. Elmélyedő komolyság, a jelenségek intellektuális észrevételezése, s minden emberi dolog értő, azonosulni kész vállalása jellemzi festészetét. Témavilága sokoldalú, változatos. Szívesen elidőz a hősies, romantikus múltban, de elsősorban a modern élet szerkezete, szellemi atmoszférája foglalkoztatja. A meghitt környezetben meditáló emberek, a munka és a társasélet jelenetei. Azok a pillanatok, amikor egy-egy zenei hangulat hatására, vagy táncmozdulat láttán megoldódik, kollektív élménnyel, életörömmel telítődik meg a lélek. Ha tájképet fest, akkor is az élet teljességét, emberi tartalmait dokumentálja, mint ahogy a csendélet kis világából is a páratlanul gazdag valóság nagyobb összefüggéseire utal. Művészi eszközei differenciáltak, alkalmazásukban a hagyományok tiszteletét és a formai előképek távoltartásának elhárító gesztusát egyaránt felfedezhetjük. Kirov sokban merít a XX. század festészeti forradalmának vívmányaiból, de az átvett eszközöket, módszereket, egyénisége, hangulata, érzelmi túlfűtöttsége szerint használja fel képein. Széleskörű érdeklődésének megfelelően a valóságot teljes hatásában igyekszik képpé transzponálni. Képszerkesztésében a sokféle elem egyenletes harmóniában rendeződik el, a jelentéktelennek tetsző motívum is fontos képi szerepet kap. Száműzi a hagyományos tónust, a plasztikus tárgyformálást, síkfelületekből építi fel a háromdimenziós világot. Festményei mégis tökéletes valóságatmoszférái lehelnek, s nyilvánvalóvá teszik alkotójuk lírai, emocionális ihletését. Hangulatteremtő képességének titka a már említett motívumgazdagság, az izgalmas elrendezés, az egyenletes valőrökben szóló meleg színek, a világos és sötét mesteri kontrasztja, valamint a vibráló képfelület, a különleges faktúra. Ez a belső építettség nemcsak puszta artisztikum nála, benne a társadalom konstruktív szellemisége is kifejezésre jut. Kirov felfelé ívelő művészete ezért hű tükre nemcsak egy nagyrahivatott művész kiteljesülésének, de e kiteljesülést lehetővé tevő társadalom mélyen humánus voltának is. TASNÁDI ATTILA