Dimitar Kirov bolgár festőművész kiállítása (Kisduna Galéria, Budapest, 1974)

DIMITAR KIROV azok közé a fiatal bolgár művészek közé tar­tozik, akik új értelmet és funkciót kívánván adni a művészetnek, elszánt harcot kezdeményeztek néhány esztendeje az esztétikai és vizuális közhelyek ellen. Plovdivban él, ebben a tradíciókban gazdag, hatalmas szellemi és anyagi energiákat összesűrítő városban, amely kü­lönös ellentéteket felsorjáztató külsőségei, kelet és nyugat hatását tük­röző atmoszférája révén a festői látásmód fejlődésének is egyik legfon­tosabb bázisa Bulgáriában. Elmélyedő komolyság, a jelenségek intellektuális észrevételezése, s minden emberi dolog értő, azonosulni kész vállalása jellemzi festésze­tét. Témavilága sokoldalú, változatos. Szívesen elidőz a hősies, roman­tikus múltban, de elsősorban a modern élet szerkezete, szellemi at­moszférája foglalkoztatja. A meghitt környezetben meditáló emberek, a munka és a társasélet jelenetei. Azok a pillanatok, amikor egy-egy ze­nei hangulat hatására, vagy táncmozdulat láttán megoldódik, kollektív élménnyel, életörömmel telítődik meg a lélek. Ha tájképet fest, akkor is az élet teljességét, emberi tartalmait dokumentálja, mint ahogy a csendélet kis világából is a páratlanul gazdag valóság nagyobb összefüg­géseire utal. Művészi eszközei differenciáltak, alkalmazásukban a hagyományok tiszteletét és a formai előképek távoltartásának elhárító gesztusát egy­aránt felfedezhetjük. Kirov sokban merít a XX. század festészeti forra­dalmának vívmányaiból, de az átvett eszközöket, módszereket, egyéni­sége, hangulata, érzelmi túlfűtöttsége szerint használja fel képein. Széleskörű érdeklődésének megfelelően a valóságot teljes hatásá­ban igyekszik képpé transzponálni. Képszerkesztésében a sokféle elem egyenletes harmóniában rendeződik el, a jelentéktelennek tetsző motí­vum is fontos képi szerepet kap. Száműzi a hagyományos tónust, a plasztikus tárgyformálást, síkfelületekből építi fel a háromdimenziós vi­lágot. Festményei mégis tökéletes valóságatmoszférái lehelnek, s nyil­vánvalóvá teszik alkotójuk lírai, emocionális ihletését. Hangulatteremtő képességének titka a már említett motívumgazdagság, az izgalmas el­rendezés, az egyenletes valőrökben szóló meleg színek, a világos és sö­tét mesteri kontrasztja, valamint a vibráló képfelület, a különleges fak­túra. Ez a belső építettség nemcsak puszta artisztikum nála, benne a társadalom konstruktív szellemisége is kifejezésre jut. Kirov felfelé ívelő művészete ezért hű tükre nemcsak egy nagyra­­hivatott művész kiteljesülésének, de e kiteljesülést lehetővé tevő társa­dalom mélyen humánus voltának is. TASNÁDI ATTILA

Next