Finta László ipari formatervező - Design az autóbusz-gyártásban (Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1974)

miért TERVEZÜNK? mit TERVEZÜNK? mivel GYÁRTUNK? mikor GYÁRTUNK? A 200-as autóbuszcsalád fejlesztése 1966-ban kezdődött, amikor a tervezők ezekre, az élet és önmaguk állította kérdésekre első válaszaikat megfogalmazták, majd ezeket egy kötetbe összegyűjtötték. A fejlesztéshez külön összeállt csoport (team): Bálint György főkonstruktőr, Oszetzky Károly, Mádi Jenő, Varga P. József vezető tervezők, Finta László formatervező, Kubinyi Ödön főtechnológus, Katona Béla főtechnológus-h. dolgozta ki a típuscsalád alapelveit, főterveit és technológiai terveit. FELADAT CÉL TERV A tervezők mindenekelőtt a vevőkör távlatokra előre várható igényeit mérték fel, majd a nemzetközi fejlődési irányzatokat értékelték. Az ily módon kapott adatokra támaszkodva a tervezők egyeztették szakáguk irányel­veit, megrajzolták és leírták a fenti kérdésekre választ kereső autóbuszok tanulmányjellegű terveit, melyeket a TERVCÉL című kötetbe gyűjtöttek egybe. Az 1966. december 15-én lezárt TERVCÉL-kötetben ezt olvassuk: ,,A III. ötéves terv keretében az IKARUS-tól várt nagy­darabszámú gyártást a régebbi IKARUS autóbusztípu­sokra nem lehetett alapozni, azok sem a fejlődő köz­lekedés igényeinek, sem a gazdaságos gyártás feltéte­leinek nem felelnek meg." ,,A korszerű követelmények kielégítése, valamint az 1970-re kapott létszámhelyzet megköveteli, hogy olyan sokoldalú autóbusztípus sort dolgozzunk ki, amelyek gyártása a jelenleginél lényegesen kevesebb munkaidő­ráfordítást igényel, és amelyeknél a szerszámozási és készülékezési feladatok egyetlen típus mértékét alig meghaladó volumenre csökkenthetők." „Formai és esztétikai szempontok : a tervezésnek olyan formaterven kell alapulnia, amely alkalmas minden tí­pus céljára, és a későbbiekben az összes gyártásra kerülő autóbuszoknál általánosan egységes márka­jelleget biztosít. A típussor formatervének kialakításánál elsősorban arra kellett törekedni, hogy olyan megoldást adjon, amely egyaránt alkalmas városi és távolsági haszná­latra, és egyúttal megfelel a következő évtized vonal­vezetési irányzatainak. A TERVCÉL-kötetben egyesített gondolatok széles körű megvitatása után a fejlesztő csoport a nyert tapaszta­latok, vélemények figyelembevételével és a konstrukciós részlegek segítségével részletesen kidolgozta a terveket. A formatervező is véglegesítette elképzelését, rajzai alapján elkészültek a buszcsalád 1:10 arányú modelljei. Ezek segítették a tervezőket a részletek megoldásakor és a bírálókat, értékelőket tevékenységükben. Időközben elkészült a formatervező irányításával a buszcsalád szerszámigényes részeinek — homlok és hát­fal — valóságos méretű felületét meghatározó pontos görberajz is. A maximálisan alkalmazott sík felületek erősen szög­letes jelleget kölcsönző irányzatának hanyatlásával számolva, formaterveinknél lágyabb vonalvezetést al­kalmaztunk, vigyázva arra, hogy megtarthassuk a szög­letes térhatárolás összes gyártási térkihasználási és esztétikai előnyeit." „Jellemző az ablakmező bőséges méretezése, ami min­den kocsitípusról kellemes kilátást biztosít, a külső szemlélők felé pedig csökkenti a kocsitestek tömeg­hatását.” „A nagy üvegfelületek esztétikai hatása pótolni képes a hagyományos díszítőelemek nagy részének elhagyá­sát, ami a kedvező költségkihatások mellett egyszerűsíti a karbantartást.”

Next