J. Seregély Márta, N. Szonntag Éva, Torma Istvánné, Veress Miklós porcelán tervezők (Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1974)

TORMA ISTVÁNNÉ Született Budapesten, 1935-ben. 1958-ban diplomázott az Iparművészeti Főiskola porcelánművészeti FONDUE-KÉSZLET II. SZONNTAG ÉVA MOKKAS-KÉSZLET szálkán. A Főiskola elvégzése után a FIM Kőbányai Porcelángyárban, majd a FIM Hollóházi Porcelángyár állományában dolgozik. Elsősorban használati edények és építészeti falburkoló elemek tervezé­sével foglalkozik. Rendszeresen részt vett alkotásaival az Iparművészeti Tanács pályázatain, ahol több díjat nyert. A III. Kerámia Biennálé kü­­löndíjával tüntették ki, és az Építészeti Kerámia pályázaton szintén két díjat nyert. Munkáival szerepelt minden jelentős belföldi kiállításon (Edénykultúra, Fiatal iparművészek, II., III. Biennálé, Pécs), valamint a ljubljanai, prágai, ankarai iparművészeti kiállításokon. I­ több, mint másfél évtizede dolgozik együtt a Finomkerámiaipari Műveknél az a négytagú tervező kollektíva, amelynek tagjai most a nyilvánosság előtt is bemutatkoznak. Valamennyien az Iparművészeti Főiskolán szerezték meg diplomájukat, Borsos Miklós és Gádor István tanítványaiként. Az elsők közt voltak, akik az ipari termelés szolgálatába ámították művészi tehetségüket, fantáziájukat, alkotó tevékenységüket. Szép, de nehéz feladatok álltak előttük. Tulajdonképpen maguknak kellett tisztázni e feladatok mibenlétét is, hiszen az ipari tervezés az ötvenes évek közepén hazánkban még gyerekcipőben járt. Ők alkották meg az első olyan sorozatgyártásra alkalmas porcelán kisfigu­rá­kat, amelyek friss hangot jelentettek a nippek édeskés világában, és amelyek közül néhány a mai napig megérdemli a "kisplasztika" nevet. Az ő munkás­ságuk i­s hozzájárult ahhoz, hogy a porcelán dísztárgy fogalma ma már túl­mutat a polgári ízlésen, és mindenki számára megfizethető, megközelíthető. Komoly, tudományos szintű felkészültséget igényelt a másik nagy területen való előbbre­­lépés, a használati edények helyes, átgondolt megtervezése is. Az újonnan kialakított készletek használata más életforma keretei között tör­ténik, mint azelőtt. Ennek a változó, megújuló életformának a felmérése, az igények közül az előremutatóak kiválasztása, a gyártástechnológiákkal való egyeztetése, mind olyan munka, amit nem tartozott ezideig szorosan a művész alkotó körébe, de ma már elválaszthatatlan a design, a művészi szintű ipari tervezés feladataitól. Ez részben korlátozza az intuíció szabad szárnyalását, másrészt irányt szab a művészi fantáziának, de a gépi úton való sokszorosítás más természetű lehetőségei kárpótolják a művészt a kötöttségekért. Kihasznál­ható az anyag szépségén túl a technológiai fegyelem, a kivitel ismétlődő pontossága, a hibátlanság ritmusa. Nem kell, nem is szabad a véletlenre bízni semmit, az előállítandó tárgyat az utolsó milliméterig pontosan meg kell határozni, mielőtt a megvalósításához látnak. Ipari tervezés közben a gyárt­­hatóságot, a gazdaságosságot, és a használhatóságot ugyanúgy szem előtt kell tartani, mint az esztétikus megjelenést. A tárgyak között tervrajzok is szerepelnek, melyek egyrészt az egyedileg ké­szülő alkotások keletkezéséről adnak információt, másrészt dokumentálják azt a nagy körültekintést igénylő feladatot, amelyet a gyermek-közétkeztetésre szánt edények tervezése jelent. A bemutatott anyag egyértelműen bizonyítja a Liget utcai tervezőcsoport szak­mai felkészültségét, igényességét, mellyel következetesen törekednek megvaló­sítani kitűzött céljukat, az emberre méretezett kulturált, esztétikus környezet kialakítását. Dárday Nikolett Született Budapesten, 1934-ben. Az Iparművészeti Főiskolán 1957-ben diplomázott. Korábban a Kőbányai Porcelángyár tervezője volt, jelenleg a Hollóházi Porcelángyár állományában dolgozik. Részt vett minden jelentős belföldi és külföldi kiállításon. Munkái szerepeltek: Moszkvában, Prágában, Ljubljanában, Ankarában stb., továbbá belföldi kiállításokon, valamint a Pécsi Biennálékon, a Műcsarnokban rendezett Edénykultúra kiállításon, a Kerámia Szimpo­­zionon Pécsett. Használati edényeivel és dísztárgyaival több díjat nyert az Iparművészeti Tanács pályázatain („Év legszebb terméke"). Jakabné Seregély Márta 1. Étkészlet 2. Teás kész­let 3. Reggeliző-készlet 4. Tésztás-készlet 5. Halászlé-készlet 6. Makkás-készlet 7. Fűszer-készlet 8. Dohányzó-készlet 9. Váza 6 db 10. Gyertyatartó 4 db 11. Falikép 12. Falburkoló 3 db 13. Térplasztika 2 db Némethné Szonntag Éva 1. Reggeliző-készlet 2. Mokkás-­készlet 3. Étkészlet fa fedőkkel 4. Étkészlet Fayance 5. Mokkás-­készlet 6. Halászlé-készlet 7. Fűszer-készlet 8. Fehér porcelán váza 9. Hideg tálaik 10. Falburkoló 11. Boros-készlet 12. Vázák 2—3 13. Maszkok 3 db Torma Istvánné 1. Étkészlet 2. Reggeliző-készlet 3. Étkészlet KIÁLLÍTOTT tárgyak jegyzéke 4. Teás-készlet 5. Mokkás-készlet 6. Mokkás-­készlet 7. Reggeliző-készlet 8. Fondue-­készlet 9. Étkészlet 10. Teás-készlet 11. Étkészlet 12. Hidegtál sor 13. Kis vázáik 14. Bár-készlet 15. Fagylalltos-készlet 16. Sörös Ikrigilin­k 17. Fűszeres, méztartó 18. Fűszeresek 19. Ajándék-készlet 20. Falburkoló 4 db Veress Miklós 1. Tulipán váza 2 db 2. Nagy tulipán váza 2 db 3. Orgona váza 4. Bimbó gyertyatartó 5. Tál sor 4 méret 6. Padlóváza 7. Padlóváza 8. Samott váza 9. Edit-if készl­et 10. Mokkás-készlet 11. Teás-­készlet 12. Reggeliző-készlet 13. Mokkás-­készlet

Next