Végvári I. János festőművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1974)

Végvári I. János annak a nemzedéknek a tagja, amely a felszabadu­lás után tört be a művészeti életünkbe és mélyről hozott üzenetet. A már-már legendás hírű Derkovits Gyula Népi Kollégium neveltje volt, mestere Kmetty János és Koffán Károly. Kmettytől tanulta meg, hogy a képnek öntörvényei vannak és Koffántól, hogy a vonallal mindent ki lehet fejezni. A főiskolát — Pór Bertalan, Domanovszky Endre és Hincz Gyula nö­vendékeként — 1948—1953 között végezte. Már egy évvel a főiskola befejezése után szerepelt tárlaton és 1959-ben, Esztergomban rendez­te első önálló kiállítását — itt és most is —, és itt rendezte az elmúlt évben, az ezeréves Esztergomnak ajánlott legutolsó, nagyszabású tár­latát is. Kiállította műveit Belgiumban (1967 Centre Culturel — Lom­­­pette) és Olaszországban is (1972 Palazzo Ducale, Pesaro és Teatro „LAURO ROSSI”, Macerata). Magyar és olasz állami ösztöndíj, az 1967. évi 1° Premio Internazionale Di Pittura Figurativa — Róma — nyer­ tese, hogy csak a legfontosabb díjakat említsük. 1963—73. között ta­nulmányutakon bejárta Nyugat-, Dél-Európát és a környező országokat. A külsődleges adatok szerint ennyi Végvári Jánosnak a két évtizedes művészi pályája. Korántsem mellékes adatok - ám mégis csak jelzé­sei a belső útnak, amelyet Végvári János e két évtized alatt megjárt. Sok élmény és sok hatás érte — hiszen az elmúlt két évtized nemcsak az egyetemes, hanem a magyar képzőművészetnek is eseményekben, problémákban gazdag időszaka volt. Ám a sok benyomás ellenére Végvári bizonyos dolgokhoz állhatatosan hű maradt. Ha változott is stílusa az idők folyamán, a Derkovits Kollégium neveltje képeinek a szellemében, sőt tematikájában is ragaszkodik a népi-nemzeti élmény­világhoz. A magyar mondakör, a falu balladás világa, szigorú paraszt­­arcok jelennek meg a mélytüzű, dekoratív ritmusú képeken. Bizonyos formamegoldásokban, vissza-visszatérő plasztikai jelekben érződik, hogy az Esztergomban dolgozó Végvári is a szentendrei iskola vonzás­területén él, csak sokkal erősebben kötődik a paraszti valósághoz és ez nem csupán a témavilágban, hanem képei súlyos meretű tartalom­körében is megmutatkozik. NÉMETH LAJOS

Next