Csabai Kálmán festőművész kiállítása (Mednyánszky Terem, Budapest, 1975)

VÉGVÁRI LAJOS Bükki táj 80X 90 A határban Nyári csokor 80X90 Nyári délután 60X 80 Napraforgók 80X90 Téli Bükk 60X 80 A Bükk 60X90 Májusi ragyogás 60X70 Virágok 70X80 Beszélgetők 60X70 Patakparton 70X80 Sétálók 60X 70 A Bükkben 70X 80 Olvad 60X 70 Hazafelé 70X 80 Őszirózsák 60X 70 Mezei virágok 70X 80 Kerthelyiségben 60X 70 A Garadna-völgyben 60X 80 Csokor 60X 70 Esteledik 60X 80 Fűzfák 60X 70 Vasárnap délután 60X 80 Tarka csokor 60X 50 Névnapi csendélet 60X 80 Rózsák 50X 60 Tavasz 60X 80 A domb alján 50X 60 Februári napsütés 60X 80 Őszi virágok 40X 50 Csabai Kálmán Munkácsy-díjas festőművész 1915-ben született Csáktornyán. A Képzőművészeti Főiskolán a nagybányai festészethez kötődő Benkhard Ágost tanítványa, majd tanársegéde volt. Nyarait a Főiskola miskolci művésztelepén töltötte, ekkor kedvelte meg a borsodi tájakat, a bükkerdők fanyar eleganciáját és a tisztások meghitt idilljét. Művészeti tanulmányainak befejeztével Miskolcon vállalt tanári állást. Közel négy évtizede él a városban, melynek köztiszteletben álló polgára, társadalmi munkása, művészeti életének fő szervezője lett. Pedagógiai és társadalmi elfoglaltságai ellenére is termékeny művésszé vált. Műveinek bőségét nem­csak a valóság árnyalatai iránti érzékenysége és biztos technikai tudása magyarázza, hanem a szépségtől megindult közlési vágya. A festészet minden műfajában járatos. Portréi megfigyelőkészségét dicsérik, kompozíciói megjele­nítő erejéről vallanak, de talán leginkább impresszinisztikus frisseségű virágcsendéletei és rejtett líraiságú tájképei azok, amelyekben művészetének sajátos vonásai a legjobban érzékelhetők. Csabai Kálmán a valóság esztétikumát keresi és arra tanít, hogy a mindennapi látványokban a szépség soha el nem apadó forrásait fedezzük fel. Ez a felfogása magyarázza képeinek nép­szerűségét. MŰVEK JEGYZÉKE (Olajfestmények)

Next