Fabók Gyula, festőművész kiállítása (Csók István Galéria, Budapest, 1975)
vételéért is. Lehetett ez a harc manuális gyakorlás, új anyagoknak a művészet közegébe való emelése, vagy éppen a már ismert és használt anyagok, technológiák megújítása. A kortárs magyar képzőművész látványosan igazolja a művész és anyag kapcsolatából születő új törekvések megjelenését. Ezek közül is a románc reneszánsza jelent egy teljesen körülírható, ma már önmagán belül is részekre osztható, művészek nevével fémjelezhető műfaj-jellegű ágat. E régi hagyományokat magáénak tudó anyag a frissen keletkezett érdeklődés nyomán új szerepkörbe kerülve olyan eredményekhez juttatta az iránta fogékony alkotókat, amelyek gazdagítják képzőművészetünk jelenét és holnapját. Természetesen a kezdeteknél nem volt egyszerű az újrafelfedezés: a hagyó-