Farkas Aladár szobrászművész kiállítása (Magyar Néphadsereg Központi Klubja Nyári Helyisége, 1975)

142. - 1975. - MNKK „Miért és hogyan születtek ezek a szobrok? Jöttek a legkülönbözőbb utakon az információk: hogyan har­col egy nép az életéért és szabadságáért- Guernica, Lidice, Oradour, Hirosima lakói után lassan személyes ismerőseimmé váltak a kivégzett Nguyen-Van-Troi és harcostársai. Szégyeltem és fájt tehetetlenségem. Valamit tennem kell. Szobrokat csináltam. 1964. őszén és 1965 tavaszán éjjel és nappal, egy évig a műtermem vietnami területté alakult. Együtt harcolok a partizánokkal a dzsungelben, a repülőre lövő puská­ját én fogom, a Vietnami Anya az én anyám is, a bombától holtak, a bebörtönzöttek az én testvéreim is. Minden figurának, öregnek, gyermeknek, bivalynak, repülőroncsnak története, múlt­ja és jelene van. A kör kitágul. Megjelenik az ellenség figurája, az egész emberiség egén láthatatlanul is végighömpölygő atomfelhő. . . Megjelenik a gyilkos után a másik amerikai is. Az önégető buddhista papok után az önégető amerikai Morrison, gyermekével a kezében, fiatal lánymarta teste élő tiltakozás: az Amerikai anya tragédiája. . .

Next