H. Dinnyés Éva kiállítása (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, 1975)

1916. június 27-én születtem Szegeden. Édesapám néhai Diny­­nyés Ferenc festőművész. Iskoláimat Szegeden végeztem, az Iparművészeti Főiskolát Budapesten, a díszítőszobrász szakon, aranyérem kitüntetéssel. 1959-ben rajztanári képesítést szereztem a Szegedi Pedagógiai Főiskola rajz tanszékén. 1960-tól 1972-ig a Szegedi Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában a kerámia szak tanára vol­tam. Számos csoportkiállításon vettem részt Szegeden, Odesszában, Szabadkán, a budapesti Nemzeti Galériában, önálló kiállítá­saim két ízben Szegeden és Kecskeméten voltak. A tartósító tűzben mozdulatlanná dermedő képlékeny agyag évezredek során szinte szimbólummá nemesedett. Talán éppen azért, mert a mindennapi élet kísérője, sze­münk mindennapi látványaként születik újjá a nedves föld művészi alkotásaként. Eh­hez az újjászületéshez kell az alkotó művész fantáziája, arányérzéke, művészi hite és hitele. Művészet és iparművészet évezredeken át elválaszthatatlan fogalom, egyszerűen a tárgyak funkciójában rejlő azonosság miatt, s az a törés, mely az úgynevezett nagy­művészet és iparművészet között a múlt században bekövetkezett, éppen napjainkban forrad össze, napjaink látáskultúrája emeli vissza az iparművészetet az őt megillető helyre. Dinnyés Éva alkotásai, használati tárgyai szerencsésen szintetizálják a népmű­vészeti hagyomány történeti szépségét, valamint korunk formaigényét és szellemiségét. Ugyanakkor nem feledkezik meg e tárgyak gyakorlati hasznosíthatóságáról sem, va­riálható padlóvázái, dísztáljai méltó továbbfejlesztői az egykor példaképnek tekintett észak-európai design-nak. Kerámiatáblái kialakítása, megformálása új és korszerű lá­tásmódot tükröz, mondanivalójuk messze előremutató. A látszólag absztrakt kifejezés­­mód mélységes realizmus megnyilatkozása, hiszen maga az ábrázolt jelenség elvont számunkra, mert emberméretűnél kisebb, vagy nagyobb jelenségeket idéz fel, évezre­dek, vagy másodpercek töredékeinek mozgássorait rögzíti, a mindannyiunkat bombázó információs tömeg egy részének ad értelmet, képi megfogalmazást. Egységes témákat átölelő variációi mélységes humanizmust, modern világszemléletet tükröznek, ugyan­akkor anyagszerűségükkel, színharmóniájukkal sugárzón átölelnek, az alkotás részeivé tesznek. Dinnyés Éva alkotásaiban az egykor statikus elem a művész kezén átfor­málódva vibrálni kezd, mindegyik mű az általa ábrázolt folyamatnak egy része, de ugyanakkor benne tükröződik az egész folyamat is. A forma színfoltja, és a színfolt formája Dinnyés Éva alkotásain a magasrendű esztétikum, a humán szépérzék törvé­nyeinek szellemében ötvöződik egésszé. Dr. Trogmayer Ottó

Next