H. Dinnyés Éva kiállítása (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, 1975)
1916. június 27-én születtem Szegeden. Édesapám néhai Dinynyés Ferenc festőművész. Iskoláimat Szegeden végeztem, az Iparművészeti Főiskolát Budapesten, a díszítőszobrász szakon, aranyérem kitüntetéssel. 1959-ben rajztanári képesítést szereztem a Szegedi Pedagógiai Főiskola rajz tanszékén. 1960-tól 1972-ig a Szegedi Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában a kerámia szak tanára voltam. Számos csoportkiállításon vettem részt Szegeden, Odesszában, Szabadkán, a budapesti Nemzeti Galériában, önálló kiállításaim két ízben Szegeden és Kecskeméten voltak. A tartósító tűzben mozdulatlanná dermedő képlékeny agyag évezredek során szinte szimbólummá nemesedett. Talán éppen azért, mert a mindennapi élet kísérője, szemünk mindennapi látványaként születik újjá a nedves föld művészi alkotásaként. Ehhez az újjászületéshez kell az alkotó művész fantáziája, arányérzéke, művészi hite és hitele. Művészet és iparművészet évezredeken át elválaszthatatlan fogalom, egyszerűen a tárgyak funkciójában rejlő azonosság miatt, s az a törés, mely az úgynevezett nagyművészet és iparművészet között a múlt században bekövetkezett, éppen napjainkban forrad össze, napjaink látáskultúrája emeli vissza az iparművészetet az őt megillető helyre. Dinnyés Éva alkotásai, használati tárgyai szerencsésen szintetizálják a népművészeti hagyomány történeti szépségét, valamint korunk formaigényét és szellemiségét. Ugyanakkor nem feledkezik meg e tárgyak gyakorlati hasznosíthatóságáról sem, variálható padlóvázái, dísztáljai méltó továbbfejlesztői az egykor példaképnek tekintett észak-európai design-nak. Kerámiatáblái kialakítása, megformálása új és korszerű látásmódot tükröz, mondanivalójuk messze előremutató. A látszólag absztrakt kifejezésmód mélységes realizmus megnyilatkozása, hiszen maga az ábrázolt jelenség elvont számunkra, mert emberméretűnél kisebb, vagy nagyobb jelenségeket idéz fel, évezredek, vagy másodpercek töredékeinek mozgássorait rögzíti, a mindannyiunkat bombázó információs tömeg egy részének ad értelmet, képi megfogalmazást. Egységes témákat átölelő variációi mélységes humanizmust, modern világszemléletet tükröznek, ugyanakkor anyagszerűségükkel, színharmóniájukkal sugárzón átölelnek, az alkotás részeivé tesznek. Dinnyés Éva alkotásaiban az egykor statikus elem a művész kezén átformálódva vibrálni kezd, mindegyik mű az általa ábrázolt folyamatnak egy része, de ugyanakkor benne tükröződik az egész folyamat is. A forma színfoltja, és a színfolt formája Dinnyés Éva alkotásain a magasrendű esztétikum, a humán szépérzék törvényeinek szellemében ötvöződik egésszé. Dr. Trogmayer Ottó