Hegyi György festőművész mozaik kiállítása (Kulturális Kapcsolatok Intézetének Kiállítóterme, Budapest, 1975)
szórakoztató együtteseket állítva szembe a szentendrei temető emlékének zárkózottabb, tartózkodóbb hangú felidézésével. Hegyi György művészete egyre inkább ,,szentendrei”, nemcsak azért, mert termékeny periódusai régóta kötődnek a városkához és művészeti életéhez, nemcsak azért, mert motívumai — háztető, kupola — mindig idézi azt, ami Szentendrében sajátosan vonzó. Hanem azért is, mert a konstruktív szellemű szerkesztés, a síkszerkesztés fegyelme is előzményét tudhatja a mai és a tegnapi szentendrei művészet egy részében. De művészete a korábbi tárlatok s a mostani kiállítás nyomán sem skatulyázható be egyik-másik helyi kötődésű vagy más jellegű törekvésbe. Művészete mindeddig továbblépésre képesnek, az újjal szemben nyitottnak, fogékonynak bizonyult, s a legújabb periódus néhány szintézisigényű alkotása sem befejezettséget, hanem az újabb kezdeményezésekre kötelező összegezés lehetőségét tartalmazza. ARADI NÓRA SZENTENDRE