Puskás László festőművész kiállítása (Gulácsy Lajos Terem, Szeged, 1975)
A pályán induló művész első kiállítása — mint a valóságos, tehetséget mérő erőpróba — talán a legizgalmasabb a közönséggel való kontaktuskeresések között. Vitathatatlan azonban, hogy az erények és a hibák az első kitárulkozáskor sajátosan jelentkeznek, mert a kezdő lépés, az ifjúság utatkereső mozdulata lesimítja az éleket; szívesebben elnéző, vagy dicsérő kedvű a szakmai avatásnak számító első bemutatkozás közönsége. De mekkora belső feszültséggel készülhet első önálló tárlatára az a művész, aki már eredményeit és a területen eltöltött éveit tekintve már rég nem sorolható a pályakezdők körébe. Majdnem azt mondhatnák, kései leánykéréshez hasonlít az ilyen szituáció. Természetesen van, aki szándékkal, szakmai bizonytalanság miatt vállalja, vagy kényszerül vállalni a nagyobb izgalmakat. De van, akit a sors előre ki nem számítható akarata juttat kései, illetve második debütáláshoz. Puskás László az utóbbiak közé tartozik. A szakmával való ismerkedése, a tanulás évei más közeghez kötődtek, mi már kész művészként ismerhetjük meg, akinek több önálló kiállítás és murális munka jelzi eddigi útját az indulást segítő országban. Mostani, első magyarországi önálló tárlatán már összefoglalva láthatjuk azokat az eredményeket, amelyeket a nagyobb léptékű munkák — mozaik, gobelin — és a táblaképfestészet területén szerzett tapasztalatai alapján foglalt újabb szintézisbe. Festészete a művek tanúsága szerint alapvetően két forrásból táplálkozik. Egyrészt a népművészet képépítő rendszerére támaszkodva formálódik kompozíciós rendje, egyszerűsítő hajlama; másrészt a dekoratívitás és a lüktető kolorit gazdag ötvöződésében bontakozik ki korszerűsége. A lényeget kereső festésmód a természeti élmény és az emberi karakter sajátosan csak rá jellemző átírásához vezetett el, olyan nagyvonalúan és mégis precízen fogalmazó művészt ismerhetünk meg személyében, akinek az élményt adó vizuális transzpozíció és a megfestett téma valóságos hitele egyaránt fontos. Állíthatjuk tehát, hogy a gazdagon kibomló kolorit, az érzelmi telítettséget hangsúlyozó formaátírás ellenére is eredendően természetelvű festő Puskás László. De látnunk kell azt is, hogy az indulását meghatározó művészeti élményei nem felületes benyomások voltak, hanem megélt és megértett élmények, amelyek hozzásegítették önálló hangú piktúrája megteremtéséhez. Gazdagabbak lettünk Puskás László művészetével. Igazán jó és nagyon hasznos, hogy festészete új lehetőségeket mutat be, s új — gondolati tartalmával, szakmai felkészültséggel — ható élményt nyújt a tárlatlátogatóknak. Őszintén kívánom, hogy az első bemutatkozás sikere legyen kapunyitás egy hosszú és eredményes művészi pálya további kibontakoztatásához. BERECZKY LÓRÁND A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT PUSKÁS LÁSZLÓ FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1975. NOVEMBER 13-ÁN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA: BERECZKY LÓRÁND MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ MEGTEKINTHETŐ: 1975. XI. 13 — 27. HÉTKÖZNAP 9,30-18, SZOMBATON 9,30-14,30 ÓRÁIG GULÁCSY LAJOS TEREM SZEGED, KÁRÁSZ UTCA 17.