Puskás László festőművész kiállítása (Gulácsy Lajos Terem, Szeged, 1975)

A pályán induló művész első kiállítása — mint a valóságos, tehet­séget mérő erőpróba — talán a legizgalmasabb a közönséggel való kontaktuskeresések között. Vitathatatlan azonban, hogy az erények és a hibák az első kitárulkozáskor sajátosan jelentkeznek, mert a kezdő lépés, az ifjúság utatkereső mozdulata lesimítja az éleket; szívesebben elnéző, vagy dicsérő kedvű a szakmai avatás­nak számító első bemutatkozás közönsége. De mekkora belső feszültséggel készülhet első önálló tárlatára az a művész, aki már eredményeit és a területen eltöltött éveit tekintve már rég nem sorolható a pályakezdők körébe. Majdnem azt mondhatnák, kései leánykéréshez hasonlít az ilyen szituáció. Természetesen van, aki szándékkal, szakmai bizonytalanság miatt vállalja, vagy kényszerül vállalni a nagyobb izgalmakat. De van, akit a sors előre ki nem számítható akarata juttat kései, illetve második debütáláshoz. Puskás László az utóbbiak közé tartozik. A szakmával való ismer­kedése, a tanulás évei más közeghez kötődtek, mi már kész mű­vészként ismerhetjük meg, akinek több önálló kiállítás és murális munka jelzi eddigi útját az indulást segítő országban. Mostani, első magyarországi önálló tárlatán már összefoglalva láthatjuk azokat az eredményeket, amelyeket a nagyobb léptékű munkák — mozaik, gobelin — és a táblaképfestészet területén szerzett tapasztalatai alapján foglalt újabb szintézisbe. Festészete a művek tanúsága szerint­­ alapvetően két forrásból táplálkozik. Egyrészt a népmű­vészet képépítő rendszerére támaszkodva formálódik kompozíciós rendje, egyszerűsítő hajlama; másrészt a dekoratívitás és a lüktető kolorit gazdag ötvöződésében bontakozik ki korszerűsége. A lénye­get kereső festésmód a természeti élmény és az emberi karakter sajátosan csak rá jellemző átírásához vezetett el, olyan nagyvona­lúan és mégis precízen fogalmazó művészt ismerhetünk meg sze­mélyében, akinek az élményt adó vizuális transzpozíció és a meg­festett téma valóságos hitele egyaránt fontos. Állíthatjuk tehát, hogy a gazdagon kibomló kolorit, az érzelmi telítettséget hangsúlyozó forma­átírás ellenére is eredendően természetelvű festő Puskás László. De látnunk kell azt is, hogy az indulását meghatározó mű­vészeti élményei nem felületes benyomások voltak, hanem megélt és megértett élmények, amelyek hozzásegítették önálló hangú piktúrája megteremtéséhez. Gazdagabbak lettünk Puskás László művészetével. Igazán jó és na­gyon hasznos, hogy festészete új lehetőségeket mutat be, s új — gon­dolati tartalmával, szakmai felkészültséggel — ható élményt nyújt a tárlatlátogatóknak. Őszintén kívánom, hogy az első bemutatkozás si­kere legyen kapunyitás egy hosszú és eredményes művészi pálya to­vábbi kibontakoztatásához. BERECZKY LÓRÁND A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT PUSKÁS LÁSZLÓ FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1975. NOVEMBER 13-ÁN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA: BERECZKY LÓRÁND MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ MEGTEKINTHETŐ: 1975. XI. 13 — 27. HÉTKÖZNAP 9,30-18, SZOMBATON 9,30-14,30 ÓRÁIG GULÁCSY LAJOS TEREM SZEGED, KÁRÁSZ UTCA 1­7.

Next