Szuppán Irán textilművész (Csók István Galéria, Budapest, 1975)

A modern iparművészet alakulásában, a formák, színek, anyagok felhasználásában, a kifejezési módok változásában tizenöt év korszaknyi időt jelent. Azok, akik látták Szuppán Irén kiállítását 1960-ban, a Fényes Adolf teremben, és azt össze­vetik a most kiállított textiljeivel, teljesen más világgal, más jellegű alkotásokkal állnak szemben, mint másfél évtizeddel ezelőtt. A két állomás között oly nagy a különbség, hogy akik a közbeeső kiállításokon nem látták a megtett egyes lépé­seket azoknak úgy tűnhet, hogy a kettőt áthidalhatatlan ellentét választja el egymástól. Pedig másfél évtized minden éve meghozta a maga eredményét, mely az 1960. évi kiállítás anyagából végül elvezetett az 1975. évihez. És minden egyes lépés szervesen következett az előzőből. Szappán nem a „moderneskedők”, a minden áron újat kiagyalni akarók közé tartozik. 1960-ban Szuppán még a kézifestők népes táborához tartozott. Munkái híven tük­rözték azt az irányzatot, mely az e technikával dolgozó művészek zömét jellemezte. A természetből vett elemek különböző mérvű átírásából alakított ornamentum- rend­szerekből alakították kompozícióikat. Szuppán lakástextiljei is ehhez a felfogáshoz igazodtak. Eredményben nem volt sem jobb, sem rosszabb művésztársainál. Talán e kiállítása tette tudatossá benne, hogy ez az út csak variációkhoz, ismét­lésekhez vezet. A festett sík felület már nem elégíti ki. Megteszi a mai művésze­téhez vezető első lépést: a sík festett felületet a kompozíciónak megfelelő hímzett, hurkolt, horgolt részekkel bontja, így jutott el fokozatosan a plasztikus felületek kialakításához. Szuppán Irén e másfél évtizedes alkotómunkásságáról, a kétségtelenül nagyon érdekes egyes szakaszokról itt nincs módunk beszámolni. Erről némi képet maga a kiállítás ad. Az összkép azt mutatja, hogy Szuppán nem a divat diktálta, csak a kiállításokra készített felszínes textilek művészet­e a funkcióra alkalmas, a textil­­művészet komoly problémáit felvető és megoldó tárgyak alkotója. A hagyományos textiltechnikák felhasználásával tudta megoldani azokat a plasztikai problémákat, melyek a műfaj keretén belül jelentkeznek — és amelyek ténylegesen műfaji problémák —, és amit oly sokan idegen anyagok beiktatásával sem tudtak meg­győzően megoldani. Főbb problémái: a szerkezet, a szerkezet és a szín viszonya; a szerkezet, a plasztika és a szín együttese a textilben. Szuppán Irén azon kevés művész közé tartozik, akik az utóbbi évtizedben a magyar textilművészetet komoly eredményekkel gazdagították. Domanovszky György

Next