Tóth B. László festőművész kiállítása (Szőnyi István Terem, Miskolc, 1975)

KOVÁCS GYULA Tóth B. László 1906-ban született Dadon, Komárom me­gyében. A Képzőművészeti Főiskolát 1928-ban végezte el. Mestere Csók István volt. Az 1­920-as évek végétől kezdve kiállító művész. 1945 óta ez a tizennegyedik önálló kiállí­tása. Részt vesz minden jelentős hazai csoportos tárlaton. Több külföldi városban volt kiállítása. Az utóbbi években több ízben bemutatták alkotásait Japánban. A Nemzeti Galéria tizennyolc képét vásárolta meg. Alkotásainak ma­gángyűjtői is vannak.­ ­ A magyar képzőművészet alakulásában különösen fontos fel­adatot teljesít Tóth B. László festészete. A közösség és a művészet közötti kapcsolat megtartása, a társulható élmé­nyek kifejezése, a lehetséges áthatások keresése, vagyis fes­tőnknek a korrespondenciára, a valóság átélésének közös örömére hívó készsége az a ma különösen fontos művészi feladat, amit az itt látható képek alkotójuk üzenetével tel­jesítenek. A hívásnak és üzenetnek ez a jóleső tapaszta­lása erősít bennünket és bizton többek leszünk a képeiből kapott élmények által, mert mindig igaz és szép vallomások tiszta emberi örömét tussoljuk szemlélésükkel. Tóth B. László a szelíd magányosság kedvelője. Ez az emberi magatartása festményeiben is megmutatkozik, mert az ő szelíd magányossága nem különállása az emberektől, inkább az eszközök megtalálására szentelt állapot keresése. Alkalom a néma invokációra, hogy maga is részese legyen a termé­szetet átható, s a természetből kisugárzó derűnek, s ez a megtalált derű élteti képeit. Nem a nagy mű, valamely képi találmány, harsogó festői attrakció foglalkoztatja tehát Tóth B. Lászlót, hanem az igazi alkotás, amely magában hordozza a való élet fluidumát, a felismerést és a jogos általánosítást. Az emberi szemlélés és érzékelés szolgálatára ültetett fák, bokrok, virágok közelsége, parkok csendes zugainak pihen­tető, szelíd vigasztalást adó békéje támasztja benne azt az őt is munkára serkentő derűt, amit képeiben továbbadva itt, most művei társaságában mi szemlélők is érzékelhetünk. Nemcsak a természet derűje az a szordínós színhang, ami képeiből ránk sugárzik, mint ahogy nem csak a természet vad tobzódása, a romantikus festők képein ábrázolt, kifeje­zett zordon nyugtalanság. És bár az ábrázolt környezet, tárgy, személy színlényegét festi a vászonra Tóth B. László is, mégsem az impresszionista módszer szerinti jelenség, színfelület ismerszik ránk festményeiről. A tanult és tanul­ható módszereken, stílusokon átsüt szelíd akaratú, de a maga dolgát jól tudó személyisége, világszemlélete. A Vá­rosmajor, Füredi móló és más tájképeiben, virágcsendéle­tekben az ember és a természet testvériségét, az együttlét, az egymásrahatás fontosságát hirdeti. Képei a természettel való boldog együttlét hangulatainak esszenciái azzal a má­­giás hittel készültek, hogy otthon a szobában is megidéz­zék az alkotásra inspiráló csodálkozást, a természet adta békességet és nyugalmat. Városképeiben, különösen a régi miskolci Avas-i utca részleteket mutató festményeiben is a természettel egyezségre jutott festő fejezi ki azt a tiszte­letet és kegyeletet, amit a régi házak, avítt tetők, kapuk iránt érez. Ez a tisztelet nem túlzó, a kegyelet nem saj­nálkozás. A közönyre figyelmeztet, az élet organizmusságá­­nak fontosságát tudó ember bölcsességével, a generációkat felnevelő hajlékok tiszteletet éredemelnek mindannyiunktól. Elkomolyítja ezeket a képeit a formák tartalmait is ismerő embernek az az elmúlást látó borongása is, hogy mint amiként az apák gesztusát nem követik a mai fiatalok, akként az új épületek sem tudnak mit kezdeni egy-egy ilyen régi ház, utca, városrész varázsos hangulatával. Tóth B. László szuverén birtoklója a festői tudásnak. Sok festőtudást tanult mesterétől, Csók Istvántól, de az ő festői érzékisége kiállító művészünknek nem sajátja. Az ő munkássága alkatiságának megfelelően szemlélődő, medita­tív irányt vett. Ez teljesíti ki és adja festészete. Azt ke­reste és találta meg alkotásaiban, ami minden emberben közös, de csak a festő tudja igazán jól, találóan meg­mutat!".

Next