Áron Nagy Lajos Munkácsy-díjas festőművész kiállítása (Dési Huber Terem, Veszprém, 1976)

TAKÁCS IMRE A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT ÁRON NAGY LAJOS MUNKÁCS­Y-DÍJAS FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1976. OKTÓBER 28-ÁN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA: DR. KRALOVÁNSZKY ALÁN MúZEUMIGAZGATÓ DÉLI HUBER TEREM VESZPRÉM, KOSSUTH LAJOS UTCA 8. Áron Nagy Lajos másodízben mutatkozik be Veszprémben. Emlékszem a hatvanas évek elején nyílt kiállí­tására, az akkori képek vörös-zöld színeire, az elemi indulatokat kifejező rajzosságokra. Például a „Tirno­­vó” rejtőző érzékiségére — holott a kép nem ábrázol egyebet, mint az őszi esőktől ismét kizöldellő gyepre lehullott leveleket. Színeket hozni csupán egy városból, mégis fölidézni velük a várost — ebben rejlik Áron Nagy Lajos titka. Elsősorban érzelmileg kapcsolódik a világhoz. Közeledésével a szépet keresi, fedezi fel. Emlékezése lírai. Képein a szín a legfontosabb, a kép rendje vázlata csak a világnak és a történésnek. Évtizednyi idő telt el Áron Nagy Lajos első veszprémi kiállítása óta. Közben finnországi és szlovákiai utazások adtak a festő számára új élményeket. Hegyek és fák formavilága, vizek fölött nyugvó levegő áttetszősége és színessége gazdagította Áron Nagy Lajos színvilágát, formakincsét, és adott lehetőséget egy szelídebb líraiság, egy megbékélő, bár mindig jót igénylő, a jóért szépet áldozó humanizmus kifejező­désére. Megszaporodtak az okkeres szürkék, de ugyanezekből a szürkékből látszik föltűnni élénkebben a rózsaszín és a viola is. Más értéket kapnak a vörösek, kékek, sárgák. A Neszebarról készült festményen a fény is új szerepet kap. A korábbi képeken — Fénybetörés — maga a fény jelentkezett a festményen, a tárgyi világ körvonalait is eltompítva. Itt a kis halászvároska maga világít ki a tenger mély tónusából. A földnyelvre épült kőházak fölszikráznak. Élet és életöröm fogalma­zódik a félsziget látványából.

Next