Garabuczy Ágnes festőművész kiállítása (Műcsarnok, Hősök Tere, 1976)

Garabuczy Ágnes festői világa Babits látomásával ellentétben Garabuczy Ágnes kék országról álmodik, ahol minden kék. Kékek a fák, kékek a felhők, kékek a házak, ,,az anyag rejtett lelke" is kék áramlás. Kék csöndben hallgatnak a kék asszonyok a kék idő üzenetét hordozva. Boldog magány ez, a béke és méltóság festészettel írt szimfóniája , kék szimfónia. Csöndes torlódásba fonódó humánus formái jelzik és je­lentik; az élet minden mellékes részletében is csoda, s mindannyian valahol a mese, a valóság és az álom határán élünk. Kék tűz laza torlaszaiban piros villám az arc, önmagán kívül nem hasonlít máshoz, csak minden emberhez, akit valaha hordozott a föld. Alakjai időselek, úgy érezzük, már az őskorban is éltek és most sem születtek meg igazán, — patriarcha-koruk hamvas fiatalság. Emberalakjai eszmehordozók, — nemes vonalvezetésükkel gondolatot testesítenek. Az ő szemlélődői a derű hullámhosszán időznek, megszerezte azt az emberiség, túljutott Michelan­gelo, Vörösmarty, Rodin földcsillag-méretű kínlódásán. Ezt a gyarapodást és metamorfózist jelöli Garabóczy Ágnes művészete költői rezdülések nyugalomba öltözött feszültségével. Ilyen lelkületi környezetben él ,,Magányos ki­rá­ly”-a, ,,Mesemondó"-ja az idő boltívei között összetett emléke­zéssel. Minden festmény vallomásos erővel és hitellel hirdeti: elérhető a boldogság kék madara tiszta, fegyelmezett életvitellel. E kincshez vezető utat sugallja valahány ikonarc, oszlop, — a for­mák fátyolszerű szövődménye. Az ember lélekanyag Garabóczy Ágnes képein, két határa: múlt, jövő, — a méretlen idő ábrája, a létezés titka­ törvénye. Szelíd határozottsággal minden művén valami ismertté válik, alakzatai a lét mikroszkopikus nyo­matai, egymást folytatják a staféta összpontosításával, mandulás fejformát ház folytat, házat a hold. Mindenki és minden központ, a fordított képlettel. Omlik a vár, pedig áll, s az ember él, aki múlt. Sokszor éppen annak rajzát mossa el, mely erősen létezik, s azt csontosítja, aminek története csak most következik. Az előtérben elhelyezkedő emberi figura visszatükrözi az omladékot, mely jelképes madárszárnyra váltva repülni készül a testté tömörült idő kék suhanásával. Nagyon hiteles romantika ez: realitás és álomkép, ívekbe ágyazott élet, megmentett öröm, a koz­mikus méretűvé fokozódó derű és méltóság. Kék kincs, az emberiség munkával, alkotással kivívott holnapja, festői idézet első órájából. LOSONCI MIKLÓS

Next