Gruber Béla festőművész emlékkiállítása (Egri Gárdonyi Géza Színház előcsarnoka, 1976)

Gruber Béla FESTŐMŰVÉSZ (1936—1963) emlék­kiállítására Megnyitó: 1976. október 24-én, fél 12 órakor az egri Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában. Megnyitó beszédet mond: BERNÁTH AURÉL Kossuth díjas festőművész A Heves megyei Múzeumok Igazgatósága tisztelettel meghívja önt Gruber Béla első kiállítása Budapesten volt, rövid­del halála után. A Főiskola dísztermében rendeztük — mondhatnám a régi magyar plasztikus kifejezéssel élve — lóhalálban. Mert mielőbb be akartuk őt mutatni, mint a magyar művészet kincsét, másrészt mert hajtott bennünket a megrendülés, tragikus halála folytán. Azóta vagyunk páran, akik azt hisszük, hogy ez a halál egy nagyméretű tehetségtől fosztotta meg hazánkat. Igen, egy nagyméretű tehetségtől, akinek ha még pár év ada­tott volna élni, rangban a legnagyobbak közé küzdötte volna fel magát. Még főiskolás korában érte a halál — tessék ezt elgon­dolni ! Iskolai tanulmányok is vannak itt bőven önök előtt, de nem tanulmányi rangon, hanem remekművek­ként. Tessék azt elgondolni, több száz mesteri, hellyel — közel isteni rajz, kép maradt a család birtokában, és ez mind­egy, iskoláját még el nem végzett fiatalember­től. Nem lehet betelni e tüzes katlanra hasonlatos szív munkarohamával, mert mindent, amit a látás közvetí­tette érzés neki diktált, azonnal megfogalmazott. Ez a festőtípus, a Van Gogh-i, erre mondjuk mi festők, olyan a szenvedélye, hogy eszi a festéket. Az ilyeneknek az indulata oly hatalmas, hogy engedelmes lesz minden téma a keze alatt, mert elképzelhetetlenül egyértelmű számára a világ, amit kifejezni akar. Ez nem könnyű munkát jelent egyben, hanem lázas munkarohamot, mintha az üdvössége függne a munkája sikerétől. Legnagyobb művét, a Műterem címűt, amely egyébként diplomamunkája lett volna, nem tudta befejezni. De még így is a legnagyobb remekművek közé kell sorol­nunk. Nem tudtuk idehozni, mert az állam vette meg a Főiskola könyvtára részére, így ez jó helyen van. A kép nagy példája a festői koncepciónak és a festői sűrítés­nek. Öt nő a tárgyak tengerében ül, áll, létezik és a bú­torok, kazetták, képek és komódok tetejéről és mélyé­ből előáradó tárgyak valami olyan varázslatos életszeretetet, a szem örömének olyan differenciált lát­ványát, és a bal oldalon már valószínűleg befejezett csendéleti rész pedig olyan hatalmas erejű világot nyújt, amilyennek a magyar festészetben alig van párja. A festészet a világot ezer és ezer módon látja és láttatja. Az elbűvölő könnyedségtől a tragikus mélységekig óriási a skála. Gruber Béla szeme a tragikus mélységeket látta meg, amiben talán benne van tragikus sorsa érzete is. Gyorsan talált önmagára, úgyszólván az első rajztól kezdve végig rövid életén magával ragadóan beszél, úgy mint a legnagyobbak, akik soha nem küzdöttek azzal a problémával, hogy mit­ hogyan ábrázoljanak. A magá­tól értetődő robosztus fogalmazás olyan metszően biztos mélyreható látást sugalmaz, ami előtt, mint valódi ter­mészeti csoda előtt kell állnunk. Huszonhét évet élt. Ily kevés idő alatt ilyen gazdag életművet csak az tud létrehozni, akinek isten fogja a kezét, hogy egy görög mitológiai kifejezéssel éljek. Szerény, bensőséges, csendes lénye szféráján kívül zaj­lott a világ, ő csak nézett a világra, de tudta azt, hogy bármily igénytelen jelenség lesz is az amit lefest, a világ igazságáról tud vele valamit mondani. is-i­ zik Ezúton mondunk köszönetet a Gruber családnak a hagyatéki anyag átengedéséért, valamint mindazoknak, akik munkánkat segítették. A kiállítás megtekinthető 1976. november 22-ig, naponta 10—18 óra között. Az anyagot válogatta és rendezte : F. Ludányi Gabriella, fotó: Nagy Éva. F.K.: Dr. Bakó Ferenc Készült a Technolux KTSZ Rota üzemében. F.V.: Király L. Talán plasztikusabbá teszem a mondottakat: halála előtt, négyhetes kórházi fekvés közben az éjjeliszekrényén álló ebédjét tartó lábasok, csészék és a család által ho­zott virágok s a kórházudvar pár fája legalább annyi képre inspirálta, amelyek egy kissebb kiállítást bízvást megtölthetnének. S mindezt kórházban, betegen.

Next