Hévízi Piroska festőművész kiállítása (Miskolc, Borsod megyei "Rónai Sándor" Művelődési Központ, 1976)
tőségre tesz szert egy-egy jó arckép megalkotásakor; a művész tehetségének a megértés készségével kell párosulnia. Hévízi Piroska rendkívül árnyaltan jellemezte századunk három különböző nemzedékhez tartozó asszonyait, olyan mesterségbeli tudással rendelkezik, hogy kinek-kinek az alkati adottságait, egyéni hajlamait is észrevéteti. Mégis van valami közös a sok tucat portréban, s ez nemcsak a művésznő egyéniségének a jelenléte, képalkotó módszerének a stílusa, de egyúttal a portrégaléria szereplőinek együttes elkötelezettsége, a közösségért, a népért vállalt szolgálat magatartásbeli velejárója. Annak az önként vállalt hűségnek a megjelenése az arcokon, ami még a legnehezebb helyzetekben is harmóniát áraszt a szűkebb és tágabb környezetben. A társadalmi igazság felismerése, gyakorlati érvényesítésének eltökélt szándéka cselekvő kapcsolatot teremt a szocializmus építői között. Hévízi Piroskát külön elismerés illeti azért, mert arcképein a világnézeti összetartozást is érzékeltetni képes. Pogány G. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója