Koponya Judit festőművész Három képe c. kiállítás (Művelődési Központ, Esztergom, 1976)

A KIÁLLÍTOTT MŰVEK Az 1976. áprilisi hatvani bemutató után ezúttal Esztergomban lép másodszor a közönség elé három képből álló kiállí­tásával Koponya Judit. A három mű, három hangulat, három alkotói állapot, egymással szorosan összefüggő, de mindig más mozzanatot kiemelő intellektuális figyelem terméke. „Az álom és a vágyakozás költészete formálódik színné, hangulattá­ Koponya Judit képein.“ — írja Németh Lajos. Ez adja a kiállítás egységét, a művész sajátos világának lényegét, művészete legbensőbb értelmét. Mégis, a kiállított három kép mindegyike más módon, mást ragad meg ebből a világból. A teljesen szokatlanul szűkszavú bemutató érdekessége és tanulsága éppen ebben áll: a maximális szűkszavúság maximális kitárulko­zást jelent; a művész alkotói világának legrejtettebb mozzanatai, rezdülései válnak így láthatóvá. Szép és merész gesztus ez Koponya Judittól. „Egy emlékezetes álom“ nagy felületen, több alakkal, sok motívummal komponált kép. Tekintetünk lassan bejárja a finom kékekkel-szürkékkel és vörösökkel megfestett képmezőt, s mintegy belépünk a kép világába. Körülvesz minket a varázslatos álombéli táj, és akaratlanul is azonosulunk az emlékezés és elrévedezés akció­ nélküli, lírai birodalmával. A méret döntő tényező: éppen ezáltal teremtődik meg a finom, kissé bágyadt, melankolikus külön világ, mely a megfestés bársonyosan puha, füstgomolyag-szerű finomságával bevonja a nézőt önnön világába. Az „Angyali üdvözlet“ mérete lényegesen kisebb, motívumvilága is zártabb. A féltérdre ereszkedő angyal tüneményes, légies, megfoghatatlanul finom és törékeny jelenség. A kép, bár mentes minden heves mozdulattól, az akcióra koncentrál. Nem szélesebb, több motívumot összefogó, állapot­szerű lét a kép belső világa, mint az első mű esetében, hanem a maga égi törékenységében és fátyol-finomságában megjelenő angyal megpillantása. Az akció így kettős: az érinthetetlenül légies, törékeny szépségű angyal földreszállása, és egyben a néző előtt való feltárulkozása. A titok, a sejtelmes tünemény meg­pillantása a lényeg, az anyagtól függetlenedett, és mégis érzékien formált karcsú ifjú alak képi valósággá válása. Ez egy­ben Koponya Judit művészetének döntő jellegzetessége: a szinte észrevehetetlen, testetlen, tünemény-szerű mozzanatok érzéki-vizuális újrateremtése. A fátyolkönnyű, légiesen lebegő leplekbe burkolt angyali lény megjelenése a csoda. De a kezében tartott virágzó gally narancsai-fehéres-vörösei tekintetvonzó intenzitással ragyognak: teljes érzéki-földi jelenvalóságukkal a csoda nyomán sar­jadó élet jelei. A kiállítás harmadik képe a „Pirosruhás nő“ egyetlen motívumra koncentráló, éles problémafelvetésen alapul. A meré­szen nyílt, direkt ellentétre épülő festői feszültség — az alkotó lényéből adódóan — finom harmóniában oldódik fel, s mégsem veszít erejéből. A háttér lilás és kékes sávjai, valamint barnásfekete foltjai mögül felcsillan a meleg vörös mindent átható színe, és érzékeny festői kapcsolatot teremt az ellentétesnek tűnő rétegek között. A bemutató e harmadik képe már-már kihívóan nyílt, szűkszavú, éles feszültséget hordozó festői kiállás , mely éppen a három mű együttes és odaadó szemlélésekor válik teljes világossággal a művész legszemélyesebb gesztusává. A néző viszonya is szükségképpen más ehhez a műhöz, mint a másik kettőhöz, itt a radikális szembenézés a döntő, a feszültséggel teli talál­kozás a képpel, szembesítés a mű egységes, zárt világával. Nem feloldódás, hangulati azonosulás, sem pedig az akcióban való közvetett részvétel, hanem egyértelmű szembenállás a képsíkon kialakított, egyetlen problémára koncentráló zárt rendszerrel. A bemutató döntő újdonsága éppen ez: úgy válogatta anyagát, hogy a nézőt rákényszerítse az elmélyült szemlélődésre az egységen belüli eltérések megfigyelésére. Az alkotói mikrokozmosz belső életét jelentő eltérő tendenciák, hangulati állapotok, képalkotó intellektuális vállalkozá­sok rejtett mozgásába nyerünk így bepillantást. Nem kevesebb ez, mint hogy e művek keletkezéséhez, Koponya Judit érzékeny művészi lényéhez, a személyiségében — és így művészetében a lakozó gazdagság, sokféleség megértéséhez kerü­lünk közelebb a művek által teremtett érték világában. Hegyi Loránd 1. EGY EMLÉKEZETES ÁLOM vászon, olaj, olajpasztell; 160 x 250 cm ; 1974; repr. az 5. oldalon 2. ANGYALI ÜDVÖZLET vászon, olaj, olajpasztell; 120 x 140 cm; 1975; repr. a címoldalon 3. PIROSRUHÁS NŐ vászon, olaj, olajpasztell; 145 x 97 cm ; 1975 ; repr. a 3. oldalon A kiállítást rendezte: M. VÁRHELYI VANDA - oldalon, HEGYI GÁBOR (ötödik oldalon) Fotó: BERÉNYI ZSUZSA (cím- és harmadik ) Katalógusterv: KATONA LÁSZLÓ 76.5034 Komárom megyei Nyomda Vállalat esztergomi telepe. Ek.: Kurucz László

Next