Laki Ida festőművész kiállítása (Képcsarnok, Pécs, 1976)
1953-ban végezte a főiskolát. Eddigi munkásságának egy-egy szakaszáról 1962-ben és 1969-ben számolt be a Fényes Adolf teremben, de e két kiállításon túl tucatnyi tárlatot rendezett Budapesten és vidéken, üzemek, társadalmi szervezetek művelődési házaiban. Szüksége van a közönségre, szüksége van arra, hogy a képei által keltett hatást ismerje: a művész nem önmagának dolgozik, és képalkotó küzdelmében az alkotások visszhangját figyelő önkontroll segítheti. Említett, 1969-es kiállításán már megcsillantak azok a törekvések, amelyek ezen a tárlaton dominálnak: vonzódás a dekoratívitáshoz, visszafogott és tiszta színű harmónia keresése, játékosságot is megengedő líra, mely a természetes racionalitás igényével rendeződik képpé. Derűs világ, akár figurát ábrázol a kép, akár csendéletet, akár pompázó pávákat. Egységes festői világ ez, melyben a mozaik szinte természetes módon folytatja az olajtemperában megérlelődött képi rendet. A dekoratívitás, amely évekkel ezelőtt inkább a külső forma, az egyéni stílus mozzanataként jelentkezett, mára már képrendező elvvé lett, vagyis kompozíciós elemmé, nem csökkentve, hanem inkább fokozva a közlés intenzitását, a harmonikus világ teremtésének vágyát. Laki Ida festészete sohasem harsog, inkább visszafogott és mértéktartó, és így jut el legújabb munkáinak gazdag érzelmi áradásához, sejtetve — a művészpálya adott belső logikája alapján — a továbblépés gazdag lehetőségeit is. ARADI NÓRA A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT LAKI IDA FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1976. SZEPTEMBER HÓ 9-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA: SZÖLLÖSSY KÁLMÁN A VÁROSI KÖNYVTÁR IGAZGATÓJA PÉCS, KOSSUTH LAJOS UTCA 24.