Menyhárt József festőművész emlékkiállítása (Déri Múzeum, 1976)

... ................. A DÉRI MÚZEUM MEGHÍVJA ÖNT 1976. AUGUSZTUS 29-ÉN DÉLELŐTT 11 ÓRÁRA, A MÚZEUM KIÁLLÍTÓTERMÉBEN MENYHÁRT JÓZSEF FESTŐMŰVÉSZ EMLÉKKIÁLLÍTÁSÁRA A kiállítást megnyitja: ÓNOSI LÁSZLÓ, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának osztályvezetője Megtekinthető szeptember 13-ig, hétfő kivételével, mindennap 10—18 óráig Menyhárt József múzeumunk munkatársa, művészettörténésze, res­taurátora volt. Bár 1961-ben nyugdíjba vonult, utolsó percig dolgozott, segítette munkánkat, így nemcsak festményeivel, rajzaival gazdagí­totta képzőművészeti gyűjteményünket, hanem gondozta is. Ezzel az emlékkiállítással nemcsak a festőt, grafikust idézzük, hanem kollegán­kat: a szakírót, Debrecen képzőművészeti múltjának jó ismerőjét, s a közelmúlt debreceni képzőművészeti szervezeti életének egyik vezetőjét. Művei, amelyek Debrecen köz- és magángyűjteményeiben állnak, biztosítják továbbélését, emléke élő ápolását. SZ. KÜRTI KATALIN 76-4029 Alföldi Nyomda, Debrecen 1901. szeptember 22-én született Debrecenben Menyhárt József. Hetvenötödik születésnapjára gyűjteményes kiállítást tervezett a Déri Múzeum, kismonográfiát az Alföldi Nyomda. Még ez év februárjában, márciusában a művésszel együtt válogattuk ki a műtermében lévő, az életművet leginkább reprezentáló festményeket, grafikákat. Szomorú, hogy most emlékkiállítását nyitjuk, de egyben felelőssé­get megsokszorozó, növelő tény. Az életmű lezárult, kötelességünk a legszebb, a legjellemzőbb darabjait összegyűjteni. Olyan közeli azonban halálának dátuma, hogy e munkának még csak a kezdetén vagyunk. Mégis bízunk abban, hogy a közönség olyan szeretettel, meghatottsággal nézi ezt a tulajdonképpeni részleges életmű kiállítást, amilyennel múzeumunk gondozta. Kiállításunkat az özvegy tulajdonában lévő művekre építettük, kiegészítve a városi tanács, a Déri Múzeum, valamint magángyűjtők anyagával. Festményei közül legkorábbi 1930-as ,,Koldus"-a, 1931-es ,,Önarc­képbe, legkésőbbi, a már szignóval el sem látott utolsó műve, az 1976-os „önarcképbe. E két dátum közötti közel félévszázados festői oeuvre-ből mutatunk be pár arcképet, munkajelenetet, csendéletet, táj­képet, vedutát. Jóleső érzés újra meg újra látni megszokott, kék-fehér, vagy barna-sárga-zöld derengésre épített, szűkszavúan fogalmazott ké­peit („Csendélet fehér koronggal”, „Udvar, lépcsőkkel"), s meglepetés lesz a 40-es, 50-es években festett, vöröseket, rózsaszíneket gazdagon használó, parázsló melegséget árasztó festmények szemlélése, amelye­ket az újabb generáció művészetszerető közönsége nem is ismer (pl. „Kora március”, „Szentendrei háztetők”, „Halas csendélet”). Grafikái közül az Európa-szerte ismert „Macska a műteremben”, „Alvó lány”, „Tavasz” című fametszeteit (amelyek Chicago, Oslo, Varsó kiállítóter­meibe is eljutottak a 30-as években), valamint újabb, vegyes technikával készült, filozofikus mélységgel telített rajzait (pl. „Szobor és fák”) és finom, lírai hangulatot árasztó akvarelljeit (pl. „Tengerparti kisváros”, „Firenzei háztetők”, „Fehérkapus ház”) mutatjuk be. Kisgrafikai tevé­kenységét a Pedagógus Művelődési Ház külön kiállítása és egy meg­jelenésre váró kisgrafikai oeuvre-lista foglalja össze majd a közel­jövőben. A katalógust írta, a kiállítást rendezte: SZ. KÜRTI KATALIN Fotó: FEKETE GÁBORNÉ Felelős kiadó: DR. DANKÓ IMRE

Next