Nagy Gábor festőművész kiállítása (Stúdió Galéria, Budapest, 1976)

NAGY G­ÍBOR FESTŐ/HÜI/ESZ EMLLÍTÉS/ Alig huszonhétéves fiatal művész első önálló tárlata, tehát bemutatkozása ez a kiállítás. Ma, amikor a fiatal alkotók felső korhatára világszerte negyvenöt évre emelkedett,­­ hiszen kell is ennyi az eligazodásra bonyolult századunk jelenségei között — Nagy Gábor életkora szinte gyermekkornak számít. Kiállítása mégis azt igazolja, hogy felmérte hol és mikor él, milyen hagyományokhoz kíván csatlakozni, mik a kifejezési lehetőségei, s mi lesz az a sajátosság, amit ő fog nyújtani számunkra. Képei a magyar festészetnek ahhoz az intellektuállss ágához kapcsolódnak, mellyel a szentendrei festészet baloldali szárnya összekötötte létét az európai avantgárd művészettel, ugyanakkor Kondor Béla festészetének tanulságait is levonta. Különbözik azonban a szentendreiek autonóm megjelenítésétől elbeszélő, narratív felfogásában, a Kondor tragédiára hajló látásmódjától pedig megbocsájtó groteszkségében. Ami egészen új benne: hajlandósága a szociografikus leírásra. Részletező, gondos megjelenítési módjával, lefegyverező színkezelésével együtt az utóbbi tulajdonsága ígéri a legtöbbet művészetünk továbbfejlődése szempontjából. Nagy Gábor ugyan budapesti lakos, de nyaranta évek óta a csongrádi mű­vésztelepen dolgozik, témáját a környék átalakuló életéből meríti. Nézőpontja a nagyvárosi emberé, aki saját környezetének viszonylatában látja a dolgokat. Ez különös hangulatot ad képeinek, melyekben keveredik a felszámolódó életformák után küldött nosztalgikus sóhaj a távlatok józan felmérésével, a természet meseszerű átköltése a tárgyilagos megfigyeléssel. E disszonanciák azonban a kép keretei között harmonikus világgá egyenlítődnek és magukban hordják a további dialektikus fejlődés lehetőségét. HAULISCH LENKE

Next