Schéner Mihály festőművész kiállítása (Rudnay Gyula Terem, Eger, 1976)
VIDÁM ÜZENETEK Schéner Mihály festő-szobrász - és kalapgyűjtő-művésznek Négykalapos önarckép volt, úgy ismertem meg, de rég volt. Műve nagy már, ilyen okból Bábelt hordhat kalapokból. Tiszteli önt alpes, pampa, préri, bakonybéli makkja — soha nagydíj, semmi tömjén, csak a kalap feje tömbjén. Helyesbítek, mert egy lapban láttam nemrég nem kalapban: zsokésapkát, pirost, picit, visel, sarkas tölgyfapipit. Sejtem én, hogy mi a titka, miért kalap, süveg, sipka eme csuda-elme-fejre . Nem azért, hogy megemelje akárkinek, akik jönnek, jönnek s nem köszönnek önnek. Fejfedője, kabalája, rontás ellen bú alája. Seregelhet a sok prosztó, védi önt a plüss a posztó, s mordályt akik önre sütnek, mutat fügét a süsüknek. S tükröt mutat: itt a tökcsi szalmacséplő és a többi, mert falára Törvénytábla függesztve van forma-álma Síkba vésve forma-gondja, hogy milyen a szöcske combja s milyen formák, milyen hálók tipi-tupik és halápok. S druszája Mihályka angyal őrzi önt piros fakarddal, én meg verssel, s ami ritka: itt vagyok meghumorítva. Önnel vagyok én valóban ládahasu szép falóban, fölkuncogunk, a nemjóját, bevesszük mi játszva Tróját! Figurával, ezerszázzal, bevonulunk szivárvánnyal, ott cikázunk mint a csík-hal babaszerető kocsikkal. NAGY LÁSZLÓ Megjelent az Élet és Irodalom 1976 február 7-i száma címoldalán. 76,079 — Képcsarnok V. Ny Felelős kiadó: Köteles István.