Szabó Erzsébet (Csók István Galéria, Budapest, 1976)

Forma, technológia, funkció a három szempont, mely Szabó Erzsébet művészi alkotótevé­kenységének középpontjá­ban áll. A színezés kérdése hol erősebben, hol csak má­sodlagosan kap szerepet. Gyakorlatában a forma és a technológia olykor évente többször is változik, de mindig a funkcióhoz igazodva. Azon ritka iparművészek közé tar­tozik, akik sohasem adták fel a gyakorlati felhasználható­ság elvét, a kétes „képzőmű­vészeti igényű” babérokért. Első önálló kiállítása a Csók István galériában volt 1965- ben. Akik még emlékeznek rá, tudják, hogy azon a ki­állításon a kezdetek korlátait mind ledöntötte és már nem­csak csiszolt, homoksugárral megmunkált, hanem huta­kész üvegeket készített. Saját formáit alakította gazdagon, változatosan. De minden da­rabja a használhatóságnak volt alárendelve. 11 év után egy sokkal széle­sebb funkcionális művészetet mutat be Szabó Erzsébet. Már nemcsak sorozatgyár­tásra alkalmas készleteket, hutakész vázákat és tálakat, hanem bő változatban az építészethez kapcsolódó sík és plasztikus üvegeket is. Hagyományos technikájú ól­mozott üvegablakok, falat burkoló plasztikus tükörüve­gek és térelválasztó üveg­plasztikák adják az új témá­kat. A Magyar Népköztársa­ság moszkvai Nagykövetsége nagy térelválasztója, a mar­­tonvásári Mezőgazdasági Ku­tatóintézet üvegablakai és számos más, már megvalósí­tott hasonló épület­üveg volt az itt bemutatottak előz­ménye. Végül a kiállításon szereplő alkotások közül még egy ér­dekes anyagra kell felhív­nunk a látogatók figyelmét: az üvegfejekre. Ezek néhánya első ízben a múlt évi Kop­penhágai Nemzetközi Üveg­­kiállításon vett részt, ahol nagy sikert arattak. Művé­szetében ez egészen új tö­rekvés és nyugodtan mond­hatjuk, hogy első kísérletso­rozata már igen magas szintű művészi eredményt hozott. Reméljük, hogy a jövőben a főváros művészet iránt érdek­lődő közönségének nem kell ily hosszú ideig várnia, míg Szabó Erzsébet újabb és újabb eredményeiről számot ad. Dr. Domanovszky György Mm.­.

Next