Szemethy Imre grafikusművész kiállítása (Helikon Galéria, Budapest, 1976)
1. Szentkuthy Miklós világa, 1975. rézkarc, 40x50 cm 2. Az egyetlen metafora felé (Parem Esse Metaphorae Unae), 1976. rézkarc, 30x50 cm SZENT ORPHEUS BREVIÁRIUMA: 3. Széljegyzetek Casanovához I. 1976. rézkarc, 19x36,5 cm 4. Széljegyzetek Casanovához II., 1976. rézkarc, 39,5x49 cm 5. Fekete Reneszánsz (Brunelleschi), 1976. rézkarc, 39,5x49,5 cm 6. Eszkoriál I., 1976. rézkarc, 40,5x44 cm 7. Eszkoriál II., 1976. rézkarc, 39,5x49 cm 8. Europa Minor I. (Genfi), 1976. rézkarc, 39,5x44,5 cm 9. Europa Minor 11., (Mary Tudor), 1976. rézkarc, 18,5x38,5 cm 10. Szent Orpheus, 1976. rézkarc, 30x40 cm 13. Vallomás és bábjáték 11., 1976. rézkarc, 29,5x40 cm 14. Vallomás és bábjáték 111., 1976. rézkarc, 16x39,5 cm 15. II. Szilveszter második élete I., 1976. rézkarc, 30x39,5 cm 16. II. Szilveszter második élete II., 1976. rézkarc, 39,5x46,5 cm 17. II. Szilveszter második élete III., 1976. rézkarc 26x38,5 cm 18. Kanonizált kétségbeesés I. (Kételkedő Szel Hugó), 1976. rézkarc, 40,5x49,5 cm 19. Kanonizált kétségbeesés II. (Zeusz Femina), 1976. rézkarc, 21x29,5 20. Kanonizált kétségbe esés III. (Blason du Monde), 1976. rézkarc, 40x49,5 cm (Idézet Szentkuthy Miklós: Szent Orpheus Breviáriuma c. művének I. kötetéből.) A kiállítási intézmények, műcsarnok és A MAGYAR HELIKON MEGHÍVJA ÖNT Szentkuthy - illusztrációk SZEMETHY IMRE GRAFIKUSMŰVÉSZ KIÁLLITÁSÁRA 1976. NOVEMBER 11-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR MEGNYITÓ BESZÉDET MOND: SÍK CSABA HELIKON GALÉRIA BUDAPEST V., EÖTVÖS LORÁND UTCA 8. A KIÁLLÍTÁS NYITVA: 1976. NOVEMBER 11 — DECEMBER 5. HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL NAPONTA 10—18 ÓRÁIG BELÉPÉS DÍJTALAN A KIÁLLÍTÁST RENDEZTE: KRATOCHWILL MIMI 11. Cynthia, 1976. rézkarc, 34x47 cm 12. Vallomás és bábjáték, 1976. rézkarc, 28x34,5 cm ..A 20. század irodalmi alkotása kifejezi egy-egy életgóc (mondjuk, egy nagy intellektussal és hajszálpontos érzékekkel megvert emberi élet) teljes egységét, naplóját, metafizikáját s a kettő harcából származó téma jelképeit. Nincs külön „kiadatlan levelezés", nincs külön „szerző tudományos kísérletei”, nincs külön „költői művei". Ennek a formának kétségtelenül megvan éppúgy a klasszicizmus magva és lehetősége, sőt klasszicizmuskényszere, mint minden eddigi stílusnak, mely egy új élmény kínzó erejétől született a világra. Hierarchiádan nagy totalitás? Ezalatt addig, míg program, a finnyások és hordárok csak káoszt és harmad- vagy tized-romantikát, esztelen asszociáció-tenyészetet, a butaságra alibimaszkot ragasztó irracionalizmust, a művészi impotenciát leleplező naplóanarchiát tudnak érteni. Lehet, hogy tán valóban az. Ha ez egyszer kiderül, ott kell hagyni, mint rossz eszközt, minden lamentálás és fausti „habe nun ach!" nélkül. De kétségtelenül nemesen intellektuális és nemesen művészi vagy oly művet látni, melyben életünk alapélménye nyerne hiánytalan kifejezést: az egész világ, természet és többi emberek, az egész történelmi múlt, az összes vallási kompenzációs reflexek, a nagy vágyak sémái, az egyéni élet pillanatról pillanatra bukdácsoló adaptációi egyetlenegy egységben — lírai kötöttség, metafizikai Ikarusz-őrület, hangulat-homály és erőltetett dogma mind egyetlen nagy egységben, összefüggéseikben — élet és mű, egyéni torzó és egész opus csodálatos házassága, egybeolvadása.”