Szimpozionok '76 (Józsefvárosi kiállítóterem, Budapest, 1976)

Az alkotó- és munkásbrigád, no meg a gépek együt­tes tevékenységének modern „szimpozionja" volt ez a győri is. Hasonlított az eredeti görög „symposionhoz" annyiban, hogy ez is lakmározás volt a javából (a munka asztalánál, amely alkalmul kínálkozott konkrét művészeti-esztétikai problémakörök megvitatására, funkcionális vizsgálatára. Az alapcél: az ipar és az esztétikai szellem (a művész) találkozása. Egy műhelyben, ahol épp lehetőség van arra, hogy valamiféle experimentális (kísérleti) tevékenységet al­kalmazzanak az adott gépre, ami ott van. Az eredménye­ket azután a meglévő célokra, szükségletekre hasznosít­hatják, sőt ezekből a kutatásokból kaphat instrukciókat a kerámia, a szobrászat, a grafika és más alkalmazott mű­fajok. A Zománcipari Művekben Blaski János, Deim Pál és Lantos Ferenc feladata egy objektum zománcburkolatának megtervezése volt. Itt elsősorban a zománctechnika funk­cionális lehetőségét vizsgálták. (A zománc mint burkoló­anyag, mint belső térelválasztó anyag stb.) Ez a szimpo­zion is eredményes orvosi konzíliumhoz hasonlítható. Vállalatok és művészek között a múltban csakis a lek­torátus közvetítésével jöhetett létre kapcsolat, ugyanis a megrendelő cég hozzá fordult igényeivel, s központilag jelölték ki az alkotók közül kiválasztottjaikat. Az iparvál­lalatok önálló kezdeményezései megteremtették az egész­séges decentralizációt, ahol — uram bocsá'! —, még az is előfordult, hogy festők plasztikát készítettek. A Kner Nyomdában többek között Lonovits László, Bak Imre, Hencze Tamás, Mengyán András, Fajó János, Pince­helyi Sándor és Gubis Mihály fekete-fehér klisékről színes nyomatokat állítottak elő. Nem kommersz turistafelvétele­ket négyszínnyomással, hanem érdekes experimentális szí­nes nyomatokat, amelyek bizonyos festészeti színskálára vannak állítva. A Knerben vetődött fel, melynek egyik fő­profilja a csomagolástechnika, hogy a gyógyszeres és cso­koládés dobozokon kívül papír játékkockákat is lehetne gyártani. Színes — piros, kék, sárga — plasztikai dobozo­kat a gyerekeknek és a felnőtteknek, hogy játsszanak ve­Azok az ipari szimpozionok, amelyeket a Józsefvárosi Kiállítóteremben bemutatunk, a vállalatok és a művészek számára egyaránt hasznosak voltak, bizonyították ennek az új mecénálási formának a szükségességét. A kutatások, a kapcsolatok célja az alkalmazás, a gyártás, a széria­ter­melés, melynek produktumaival remélhetőleg mindannyian találkozhatunk. Az esztétikumnak, a szépnek nemcsak a ki­állításon kell jelen lenni, hanem új lakásunkban, az ut­cán, egész tárgyi környezetünkben! Végh Péter összekötő lánc­szerepünk most hatványozódik, hiszen nem­csak kiállítási élményt akarunk adni közönségünknek, de szeretnénk a pozitív példák bemutatásával ösztönözni ipar és művészet összefogására. A művészeti élet, a közízlés és közgondolkodás vérkeringésébe a transzfúziót, a fejlődést hordozó életsejteket ezúttal is a közművelők próbálják be­oltani. Három 1976-os szimpozion dokumentációját állítottuk ki, amelyek gazdái a győri Rába Művek, a kecskeméti Zománcipari Művek és a békéscsabai Kner Nyomda voltak. A Rába Művekben Bohus Zoltánnak, Fajó Jánosnak, Misch Ádámnak, Lux Antalnak, Haraszty Istvánnak lehető­ségük volt, hogy fémből, lemezből elsősorban nyitott sík­plasztikákat konstruáljanak. A brigád tagjai, akik a mű­vészeket vendégül látták, szinte társalkotók voltak, hiszen együtt végezték a hegesztési, lángvágási, darabolási mun­kálatokat. Az ilyen, kalákában történő munka kiváló demokrati­zálódási lehetőségeket rejt magában, amire a patronáló gyárnak, a munkásoknak és a képzőművész partnereknek egyaránt nagy szüksége van.­lük, hogy szokják a teret, a térszerkesztést, a színt, a szín­­összetételeket. Ez is hozzájárulna egy mai vizuális közgon­dolkodás fejlődéséhez. A könnyűipar termékeinek esztétikai megjelenésén tük­röződik, hogy az üzemek (nyomdák, ruha- és bútorgyárak stb.) éléről hiányzik a műszaki vezető mellől a művészeti igazgató. Pedig nagy szükség lenne ezekre az „esztétikai rendőrökre". Hiszen anomália az, hogy a már rekonstruált könnyűipari üzemekben a legkorszerűbb technikával múlt századi esztétikai szinten álló termékeket gyártanak. Például a rendkívül anesztétikus kiállítású, grafikájú mosóporos do­bozokat milliók látják nap mint nap a háztartásukban. Ez főképp a kisgyermekek közismert érzékenysége, fogékony­sága szempontjából felelősség. Fk. : Végh Péter — 77—1631 SZÖVORG Ny., Dorog­­ Fr. : Kisbán Lajos szimpozionok ’76. bak imre blaski jános bohus zoltán deim pál fajó jános gubis mihály haraszty István hencze tamás lantos ferenc lonovits lászló lux antal misch ádám pincehelyi sándor rába művekt ördögh-brigádja kecskeméti zománcipari művek foto- és tanműhelye­knel nyomda dolgozói '^4 HIH - It / konzultáció hétfőnként este 5-7 óráig JÓZSEFVÁROSI KIÁLLÍTÓTEREM BUDAPEST VIl­., JÓZSEF KRT. 70.

Next