Czinke Ferenc Munkácsy-díjas érdemes művész kiállítása (Csók István Galéria Grafikai Terme, Budapest, 1977)

Kortárs képzőművészetünk eredményeiről szólva, szinte már megszokottan visszatérő fordulat mai grafikánk dicsérete. Való igaz, az elmúlt két évtizedben a közönség felfi­gyelt a grafika előretörésére, s e műfaj alkotói határainkon túl is jelentős sikereket értek el. Az egymás mellett élő és dolgozó alkotó­ generációk különböző utakon indulva újították meg a grafika nyelvezetét, s emelték magasra tartalom tekintetében is a kö­vetelményeket. Czinke Ferenc egyike azoknak az alkotóknak, akik megnyitói és tartalmas művelői annak a — a grafika új színnel való gazdagodását eredményező — törekvésnek, amely forrás­ként a leggazdagabb példához, a népművészethez fordult. Természetesen nem formaje­gyeket kölcsönző szándékról van szó, hanem a művészi magatartásban, az alkotótevé­kenység sarkalatos pontját jelentő morális és társadalmi elkötelezettségben élő népmű­vészeti kötődésről. A mai világunkról, mindennapjainkról szóló lapokon is nyomon követhetjük az indíttatás jegyeit, az organikus képépítő logikát, a részletekben is az egészről szólni tudás képességét , amely egészségesen panteisztikus szemlélettel páro­sulva szól földről, növényekről, vizekről, s a legfontosabb embert idéző gondolatokról: múló idő, szabadságszeretet, szerelem, öröm, fájdalom, félelem. De Czinke Ferenc lap­jain képes az ember apró villanásait is megidézni, s a gyarlóságában is páratlan mivoltát hangsúlyozva az embert a legmagasabb szférába emelni, s mindenekfeletti méltóságát tisztelet követelően bemutatni. Az alkotópálya fundamentuma tehát tagadhatatlanul a népművészet vizuális rendjének esztétikai törvénye. De a már két évtizede városban élő művész munkásságában népi és idegenül az urbanizáció közeltelepítő, emberi kapcsolatokban új vonásokat teremtő világa sem. A városi forgatag, az új vizuális közeg nem félnivaló, hanem ismert és köz­lést indító élmény, amelyben főszereplő a teremtő ember. A töretlen mában élés, s a hagyományok értő ápolása teremt egységet, s a történelmi próbákon emberileg is gazdagodó művész így válik társadalmunk életének szószólójává, aktív jobbra és szebbre törekvő alakító részesévé. S hiszünk alkotásainak, mert magas színvonalú mesterségbeli tudás teremt hitelt a művekben közvetített mondanivalóhoz. BERECZKY LÓRÁND ij jj 'V K IVf mii// / 1 ¥­­ v0*S***H y. BCTvîvjVïfijjs 11 llli I 'WpéfJE­ . r V» - 1 1Bi c i­­,Æm\; \ £1» VmY ft • 1Zá- -ír i vl.lVmŠisfa**} £ V ■* 1#*■L a \ i I f* In rsft I A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT CZINKE FERENC MUNKÁCSY- ÉS SZOT tJ® DÍJAS, ÉRDEMES MŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1977. AUGUSZTUS 1­1-ÉN, CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN FÉL 6 ÓRÁRA A CSÓK ISTVÁN GALÉRIA GRAFIKAI TERMÉBE (BUDAPEST, V. VÁCI UTCA 25.) A KIÁLLÍ­TÁST BERECZKY LÓRÁND MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ NYITJA MEG. MEGTEKINTHETŐ 1977. AUGUSZTUS 25-IG. HÉTKÖZNAP 9,30—18, SZOMBATON 9—14 ÓRÁIG.

Next