Puskás László festőművész kiállítása (Mednyánszky Terem, Budapest, 1977)

Hálás feladat Puskás László kiállításának ajánlójaként a képzőművészet iránt érdeklő­dők figyelmét kérni. Hálás, mert a kiállítás olyan izgalmas fel­fedezést kínál, amely maradan­dó élményt nyújt, s amely meg­különböztetett színt ad e be­mutatkozásnak a vele egyidejű kamara jellegű tárlatok sorá­ban. Természetesen nem arról van szó, hogy Puskás László az ismeretlenség homályából lép elő, s munkái vitát kizáró komplex értékek. Szerepelt ő már vendégként, gyűjteményes anyagban felvonultatva műveit, az utóbbi években pedig részt­vevője az országos tárlatoknak — sőt volt egyéni kiállítása Szegeden. E mostani, Budapesten először rendezett önálló tárlata viszont már több mint a tanulmányai és élményei szerint más közeg­ben kötődött alkotó névjegy­szintű bemutatkozása. Nem felsorolás, nem az eddigi út dokumentálása, hanem az új kezdeményezések, az új vállalkozások közönségpróbát igénylő bemutatása. Ami viszont fontos, s e nyilvá­nosságot próbáló kezdeménye­zést valóban élménnyé teszi , az az, hogy Puskás László új festői vállalásának és kere­sésének objektív alapja van. Több ez tehát, mint a műterem csöndjében gyötrődő útkere­sés; itt az élet eleven lüktetése, az új élmények, a felfedezett és megélt új közeg pályamó­dosító hatása diktálta az alko­tói kezdeményezéseket. A gazdagodás vagy váltás nem is lehet pontosan megha­tározni melyik a helyesebb szó a tudatos építkezés remek példája. Az újnak mondható festői tö­rekvés alapnak tekinti a korábbi periódus eredményeit, tehát nem az értelmetlen ,,csak azért is más” magatartás jellemzi Puskás László élményfeldolgo­zását. Maradandó vonás művészeté­ben az emberközpontúság, a a folklór történetet és kompo­zíciót befolyásoló hatásának jelenléte, s a dekoratívitáshoz való vonzódás. E jellemző je­gyek fundamentumán vált tu­­datosabbá, s lényegét kieme­­lően egyszerűbbé a képszer­kezet, tisztábbá a motívumkor. A dekoratívitás elsősorban szín­ben jelentkező előnyeit meg­tartva transzponálódnak a há­zak, városképi részletek, táji motívumok képstruktúrává — jelezvén, hogy milyen irányban keresi Puskás László a festői kibontakozás további lehető­ségét. Tanúi lehetünk annak is, hogy e törekvéssel párhuzamosan talán éppen a folklór iránti ér­deklődés eredményeként von­zódik az organikusabb, a mese igazságkereső erejét példának tekintő módon komponált, a képzettársításnak tág utat en­gedő vizuális nyelvezethez is. A foltokkal való építkezés itt is jellemző, de ezeken a mű­veken szerepe van a történés­nek, az asszociációt kalandra hívó jelképnek. Puskás László kezdeményezé­sének hitele van. Hitele, mert nem spekulatív meditálás, ha­nem valóságosan megélt szitu­áció késztette a keresésre, az új közegben is az önálló hang megteremtésére. Éppen erre való tekintettel mondhatjuk, hogy festészete — a vitatható vagy vitát provokáló vonásai ellenére is — új színt jelent kortárs művészetünkben. Ta­nulmányai és korábbi sikerei­nek szakmai tanulságai ötvö-épjv A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT PUSKÁS LÁSZLÓ EJ© FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYI­TÁSÁRA 1977. OKTÓBER 6-ÁN, CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA. MEGNYITJA: BERECZKY LÓRÁND MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ. MEGTEKINTHETŐ: 1977. OKTÓBER 20-IG. HÉTKÖZNAP 9,30-18 ÓRÁIG, SZOMBATON 9-14 ÓRÁIG. MEDNYÁNSZKY TEREM, BUDAPEST, V. TANÁCS KÖRÚT 26.­ződnek az új élmények vizuális tanulságaival, s e folyamatban a rendkívüli festői vénával ren­­olaj — kazein tempera­­delkező, s művészeti magatar­egy jelentős állomása e ki­állítás. Vallomás és vállalás, amely a jövőt illetően is komoly remé­nyekre jogosít. Katalógusterv: Molnár István — Fotó: Jaksity László Fk.: Köteles István 77,334 — Képcsarnok V. nyomda MÜVEK JEGYZÉKE Műteremablak 123 X95 Váralja Boszorkányok (tanulmány) 100X123 50 X 51 Édesapám emlékének Boszorkány 57 X61 táj tekintetében hihetetlenül 100X100 Boszorkány-változat 57 X61 őszinte alkotó életpályájának (magántulajdon 1970) Táncolnak 61 X 80 MONOSTORAPÁTI Mulató öreg 73 X 72 Zajdások 72 X 72 Motívumok 61 X 57 Vendégek 61 X 80 Emlék 61 X 57 Testvérek 61 X80 Mák 61 X 57 Nevetletnek 61 X80 Hallgatózó 87 X 74 Lakodalom 57 X 61 BERECZKY LÓRÁND Táj kerítéssel 61 X 80 Három öregasszony 50 X 50 Kukorica 61 X 57 Házak 61 X 80 Temető 50 X 100 Motívumsor 50X100 Este 58,5 X 73 Romos ház 75 X 87 4 Tájtanulmány POMÁZ 61 X 80 Kapu 61 X 57 Ház 61 X 80 Utca 61 X 80 Udvar 61 X 80 Szobabelső 53 X 55 Üldöző 72 X 58 Lakodalom 50X100 1941-ben születtem Ungváron. 1959—65-ig a Lvovi Képzőművészeti Főiskolán tanultam, 1966 —71-ig a főiskola adjunktusa voltam. 1974-ben költöztem Budapestre. 1975-től a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatánál dolgozom. Egyéni kiállításaim: 1971 Lvov — 1972 Lvov — 1973 Kiev — 1975 Szeged. Kollektív kiállításaim: Ungvár, Lvov, Kiev, Moszkva, Baku, Jereván, Vladimir, Novoszibiriszk, Dixon, Varsó, Tokió, Prága, Budapest, Sceczin, Szófia, Helsinki, Szeged, Debrecen.. .. Murális munkáim: 8 mozaik, 2 faliszőnyeg, 2 sgrafitto, 2 secco a Szovjetunió különböző városaiban. Díjaim: Unesco ezüstérem, Komszomol KB díja, Derkovits ösztöndíj.

Next