Vallomás Hincz Gyula művészetéről (Csontváry Terem, Budapest, 1977)
Vallomás Hincz Gyula művészetéről. Hincz Gyula nemcsak festő, hanem egyetemes képzőművész, újító szellemiség, aki szobrokkal, kerámiával, képekkel, rajzok termő áradatával szervezi, szerkeszti a jövőt. Művek lendületes osztagával egyre újabb tért nyer, száz és száz kaput nyit előre, — a holnap magvetője. Nyughatatlan, de nem türelmetlen, szabatos, de nem zárt, — művészetének határa a létezés határtalansága. Sistergő képzelete szinte forr, de az nemcsak álom, nemcsak látomás, hanem a teljes emberi humánum új fejezete, — eszme is, gondolkodás is, vizuális filozófia, képpel, képi mondatszerkesztéssel fogalmazott világszemlélet, — jelenhez kötött szilárd érzelem, az új század elemeit sejtő, serkentő belső növekedés. A valóság végtelenségének rögzítése és felderítése, — ebben rejlik Hincz Gyula művészetének összetettsége. Sodró iram áramlásában kerül Hincz alkotásainak szemlélője, s ebben az alakító sugárzásban nézőből társakká válunk a színek vulkanikus kitöréseiben, mely belső forrásának állandó hullámzása. A nyüzsgő formák árnyalatainak tüzes fészkei magukkal ragadnak minket, otthont és gyorsulást jelentenek számunkra, saját emberi kibontakozásunkhoz jelentenek támpontot és indító energiát. Miközben Hincz Gyula művészetének szövetséges erejével szállni kezdünk, ez egyúttal hazaérkezést jelent mozgó gondolkodásunk termő szigetére. E csillogó szikrázás, mely éltető robbanásokkal telített felületeiről árad felénk, olyan detonációs megszólítás, mely nem engedélyezi többé számunkra a kényelmet. Virtuozitása mindig mélység, az idő és a tér kiterjedését sűríti. Ábrázol és értelmez, összegezi a tegnap csodáit, nyitja a holnap távlatát, nem siet, nem áll, halad. Végérvényesen és visszavonhatatlanul. Önmagában is, minket is alkotásra serkentve, megajándékozva örömmel, feszültséggel. Ebben a szellemi viharzásban tárul fel Hincz Gyula művészetének korunkból sarjadt, de századunkat hordozó és századunkat elhagyó időtlen korszerűsége. LOSONCI MIKLÓS ÉLETRAJZI ADATOK 1904. április 17-én született Budapesten. 1922 és 1929 közt végzi el a Képzőművészeti Főiskolát, Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványaként. 1928- tól az UME, 1929- től a KÚT kiállításain vesz részt, mely utóbbinak tagja lett. 1926-ban tanulmányúton van Párizsban, majd 1928-ban Berlinben. 1930-31 -ben kilenc hónapot ösztöndíjasként Rómában tölt. 1947-48-ban Koreában, Kínában és Vietnamban tesz tanulmányútat. 1946-tól 1949-ig a Budapesti Iparművészeti Főiskola tanára, majd 1958-tól 1963-ig igazgatója. 1949-től 1964-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára. KITÜNTETÉSEK 1958. Kossuth-díj 1964. Érdemes művész 1968. Kiváló művész KIÁLLÍTÁSOK 1928. Berlin „Sturm" 1929. Budapest, Tamás Galéria 1938. Budapest, Ernst Múzeum 1943. Budapest, Tamás Galéria 1964. Budapest, Dürer terem 1968. Budapest, Petőfi Múzeum 1968. Párizs, Galerie de Saxe 1969. Hajdúszoboszló, Kultúrház 1970. Velence, XXXV. Biennále 1971. Budapest, Királyi Palota, stb.