10 éves a Győri Művésztelep (Győr, 1978)

KÖSZÖNTŐ A művészet szeretete és tisztelete hozta létre tíz évvel ezelőtt a Győri Művésztele­pet, nem sokkal azután , ha szerény körülmények között is, de a Műcsarnok meg­nyitásával - megteremtődött a lehetősége a művészi alkotások bemutatásának. Azt is mondhatnám, elindult egy egészséges folyamat, hogy az iparváros egy másik arcát is megmutassa, hogy a képzőművészeteknek ne csak otthont adója, hanem az alkotó munka inspirálója is legyen. A létrehozásánál régi hagyományokra is gondoltunk, az 1787-től működő Nemzeti Rajziskolára, és azokra, akik közel 200 éve azon munkálkodtak, hogy a gazdag kereskedővárost miként lehet a szellemi gaz­dagodás szolgálatába is állítani, hogy a rajziskola tanítói és tanulói hatással le­gyenek a városra és a közízlés formálására. A hagyományok ilyenfajta megidézése, a kezdeti nehézségek leküzdése arról győzött meg bennünket, hogy érdemes volt létrehozni a művésztelepet. Nem iskolát akartunk teremteni, hanem lehetőséget, segítséget nyújtani azok számára, akik szívesen jönnek városunkba, hogy az itt töltött néhány hét alatt megmártózva a dinamikusan fejlődő munkásváros lüktető életében, a vízpartok szépségében a műemlékekben gazdag belváros levegőjében olyan gazdag élményhez jussanak, amely képpé, művészi alkotássá ötvöződik majd bennük. A művésztelep hagyomány lett. Évenként visszatérő barátokat, művésze­ket fogad, akik a város tereit járva egy-egy csendes utca szögletében festőállvány­nyal vagy ceruzával örökítik meg, fedezik fel számunkra is városunk és környé­künk szépségét, mozgalmas életét, lüktetését. Őket köszöntöm a 10 éves jubileum alkalmával, örülök sikereiknek, elért eredményeiknek. Tudom, hogy nem könnyű utat járnak, hogy a mindennapi munka mellett csak rövid idő az, amelyet az al­kotó tevékenységnek szentelhetnek. A visszatérő közös távlatok arról győznek meg, hogy egy egészséges fejlődésnek vagyunk tanúi. Ezt igazolják azok az egyéni sike­rek is, amelyek szövetségi tagsághoz vezettek. Együtt örülünk az elmúlt esztendők eredményeinek, és bizakodva tekintünk a következő tíz esztendők elé is. Kívánok a művésztelep lakói számára élményekben gazdag alkotó éveket, szenvedélyes munkát és azt, hogy mindig találják meg az utat a közönséghez, akikhez szólni akarnak, és legyen mindig mondanivalójuk is számukra. Ezt az alkalmat ragadom meg arra is, hogy megköszönjem az otthont adó Tanítóképző Főiskola vezetőinek és dolgozóinak azt az önzetlen támogatást, ami nélkül a művésztelep zavartalan működése elképzelhetetlen lenne. Köszönöm segítségüket és mindazokét, akiknek megértő és szerető támogatása nélkül nem hagyhatnánk magunk mögött az első tíz esztendőt. Köszönöm azt a sok jóindulatú aggódást is, amely átvezetett ben­nünket a kezdeti nehézségeken és azt a bizakodó hitet, amellyel erősítettek ben­nünket abban, hogy érdemes és tovább kell menni a megkezdett úton arra tö­rekedve, hogy a művésztelep egyre magasabb szintű alkotó közösséggé váljon. A jövő fejlődésének kulcsát közösen tartjuk kezünkben, s hiszem, hogy közös mun­kával újabb és újabb eredményeknek, egyre magasabb szinten létrehozott alko­tásoknak lehetünk közös birtokosai. Módos Dezsőné tanácselnökhelyettes

Next