Grafikai Gyűjtemény - Új szerzemények (Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1978)
Dr. VÉGHELYI PÉTER (1908-1986) és felesége, szül. BRETTFELD ADRIENNE (1922-1986) a Szépművészeti Múzeum modern gyűjteményeinek gazdagítása céljából 1985-ben XX SZÁZADI ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítók, a művészet történetének alapos ismerői s a világ múzeumainak egy életen keresztül lelkes látogatói fontosnak tartották, hogy a múzeumok az élő, a kortárs művészetet is befogadják. Véghelyi Péter, aki ifjú korától benső kapcsolatban volt a Szépművészeti Múzeummal, mindig fájlalta, hogy ez a gyűjtemény, amely az európai művészet történetének majd minden korszakát jelentős művekkel képes bemutatni, oly kevés alkotást birtokol a századfordulót követő évtizedekből. A hiány csökkentése és a kortárs művészet egyidős gyűjtésére való biztatás volt a házaspár célja, amikor jelentős pénzösszeggel, és Véghelyi Péter egy fontos találmányának hasznával létrehozták ezt az alapítványt. Az alapítók egyben azt remélték, hogy példájukat mások is követik majd, és a Szépművészeti Múzeum körül támogató kör alakul ki. Az alapítvány kuratóriumának feladata, hogy az alaptőke kamataiból műveket vásároljon, magyar műveket külföldiekkel cseréljen és tovább fejlessze az alapítványt. A Szépművészeti Múzeum tulajdonába került a Véghelyi házaspár képzőművészeti gyűjteményének több fontos darabja is, mint pl. Aristide Maillol és Joan Miró rajzai, Jules Pascin akvarellje, Marc Chagall, Henry Moore és Hans Hartung grafikái. Dr. Véghelyi Péter gyermekorvos, a nagy mecénás, neves család tagja volt Nagybátyja, Ignotus Nyugat főszerkesztője, édesapja, Véghelyi Viktor a folyóirat jogtanácsosa volt. Véghelyi Péter Budapesten végezte iskoláit és az orvosi egyetemet. 1933-tól haláláig az I. számú Gyermekklinikán dolgozott, 1946-tól magántanárként, 1956-tól mint az orvostudományok doktora. Több szakkönyvet és mintegy 200 tudományos cikket írt. Tudományos felfedezéseinek sorából kiemelkedik az a felismerés, amelyet 1944- ben, Budapest ostroma alatt és után tett Az ekkor tapasztalt éhezési betegségek klinikai és kísérleti úton történő tanulmányozása után rámutatott, hogy ezeknek oka nem a szénhidrát-túlsúly - mint azt általánosan hitték -, hanem a kvalitatív fehérjehiány. Kimutatta ennek pontos szervezeti hatását is. E felismerés nemzetközi elismerést nyert, tankönyvi tétellé vált. A mai napig alapja a trópusokon tapasztalt általános fehérjehiány-betegség, a kwashior-kór leküzdésének. Munkásságának 1950-től 1980-ig terjedő szakaszában a budapesti I. számú Gyermekklinikán olyan ún. akut osztályt hozott létre a világon első ízben, ahol a halálos, nem-sebészeti betegségek komplex intenzív terápiája volt a cél. Ezen osztályból alakultak ki országszerte a koronáriás és újszülött intenzív osztályok. Szépművészeti Múzeum - Budapest, Hősök tere (telefon: 429-759) Nyitva: 10-18 óráig, hétfőn zárva A kiadványt szerkesztette: dr. Zentai Lorándné Fotó: Józsa Dénes, Rázsó András, Szenczi Mária F. k.: dr. Varga Edith főigazgatóhelyettes MAHIR - Zalai Nyomda Zalaegerszeg 88 1677 o Kát. 98