Bondor István szobrászművész kiállítása (Bicskei Petőfi Művelődési Központ kiállítóterme, 1980)

Meghívjuk önt BONDOR ISTVÁN szobrászművész kiállításának megnyitására 1980. május 25-én, vasárnap dé. 11 órára a Bicskei Petőfi Művelődési Központ kiállítótermébe. A kiállítást megnyitja: HU­BAY GYŐZŐ a Tatabányai Szénbányák Vállalati Szakszervezeti Bizottság Kulturális Bizottságának vezetője SZOT-díjas koreográfus A kiállítás megtekinthető: 1980. május 25-től június 15-ig naponta 10—20 óráig A kiállítást rendezte: VESSEY ANTAL a bicskei Petőfi Művelődési Központ igazgatója Tb. Szénb. Házi-soksz. sít /1980. F. v.: Csics Gyula Egy, a Komárom megyei képzőművészetre oly jellemző, régebben született gondolatsort szeretnék Bondor István bicskei kiállításához kapcsolódóan idézni: „Nemcsak festünk, hanem ismerkedünk a művészet történetével, a régi nagy mesterek tanításaival és a művészet elvi kérdéseivel. Határozott célunk az, hogy a művészet minél szélesebb tömegek kincse legyen. És az sem mindegy, hogy milyen ez a művészet. Mi keressük az utat. Az életet fejezze ki ez a mű­vészet, de ne fényképszerűen, ne másolja azt, annál több legyen.” Ezek a szavak a tatabányai Bányász Képzőművész Kör célkitűzéseit summáz­ták, annak a körnek a művészeti koncepcióját, amelynek növendékeként Bondor István is elindult a művésszé válás útján. A kör első nemzedékének tagjai közül - akik ma is igen jelentős szerepet játszanak Komárom megye képzőművészeti életében — talán Bondor István távolodott el legkevésbé ettől a célkitűzéstől. Alkotásai tanúsítják, hogy azt a következetes utat járja, amely a művészetet nem szakíthatja el az élettől, azt a művészetet műveli, amely nem szakadt el a befogadóktól és nem gördít nehéz akadályo­kat a mű és a közönség közé. Bondor Istvánt a bányász-szív, a küzdőképesség, a bizonyítás kényszerítő vágya, mindig továbblendítették a művésszé válás útján. Minden kifejezőeszközével az ember felé közelíti művészetét. Szinte minden alkotásában az emberrel találkozunk, művei középpontjában az emberi alakot lelhetjük meg. Művészi viágának, műveinek legnagyobb érdeme — s ez egyben az alkotó ember és valóság, a művészetnek az ember életében játszott hatalmas szere­pének ítélete, konklúziója is művészetében — a közérthetőség. Ebben a minden irányban közérthető művészi közegben tárja fel a hétköz­napok egyszerű, egyszerűségükben szép csodáit. A bennünket körül­ölelő világ szépségeit tárja elénk olyan egyszerűen, természetesen, ahogy élünk, ahogy magunk is látjuk a világot. A művészet­nek ez is lényeges feladata és örülünk, hogy Bondor István segít felfedezni művészetével a világot, a hétköznapok szépségét, a harmóniát, az emberséget.

Next