Csiky Tibor szobrászművész kiállítása (Budapest, 1980)
Ha azt mondjuk, kísérletező művész, csak közelítünk Csiky művészete lényeges vonásaihoz, túl általános a jelző, másra is érvényes. Konok, szigorú — e jelzők már adekvátabbak és nem csupán az embert, hanem művészetét is jellemzi. Mint ahogy az is jellemző, hogy milyen anyagokat használ: nehezen formálható, kemény anyagokat, meg kell velük küzdeni, hogy formát, rendet adjon nekik, mégpedig átgondolt, racionálisan mérlegelt rendet. Szobrai anyaga acél, krómacél, bronz, fa, szerszáma pedig a marógép, az esztergapad, a lángvágás. Kompozíciós eszközei közé tartozik a tiszta mértani idomok, a többnyire kockák és köralakú testek egymásra és egymásba illesztése, gyakran koronás csavarokkal, vagy koncentrikus és excentrikus körök, esetleg ferdeszögek és párhuzamos síkok ütköztetése. Geometrikus absztrakció? A minimal art-ból induló alapformák variációs sorozatai? Kétségkívül Csiky legújabb művei elképzelhetetlenek ezeknek az irányoknak a tapasztalatai, példái nélkül, ám ott van mögöttük már egy mind sokrétűbb és szuverénebbé váló munkásság tapasztalata is, az a sajátos, Csiky teremtette világ, amelyben dialektikusan opponált az organikus és geometrikus szemlélet, és amelyet a tiszta tények, formák, matériák megszállott kutatása mellett a művesség, az esztétikailag tökéletes alakítás egyszerre hiú és alázatos mesteremberi igénye jellemez. Másfél évtizede kiállító művész Csiky, ám e másfél évtizedben a plasztikai alakítás számos lehetőségét kipróbálta és az érzékien konkrét, az anyag „epidermiszét", fakturális lehetőségeit kihasználó, organikus szemléletű művektől kezdve az intellektuális, racionális, puritán formák alakításáig húzódó, múzeumi rangú életművet teremtett. Az újabb művei ismét a racionális szemlélet és a formaszépségre való törekvés példái. Érdekes módon gyümölcsözteti bennük azokat a tapasztalatokat, amelyeket a concept art területén szerzett. Csikyt is megérintette ugyanis néhány éve a concept igézete — érződött azonban, hogy az anyagban és formában gondolkodó, a vésők és esztergapadok, a szép és tökéletes formák világában otthonos Csiky nem maradhat meg sokáig a tárgy materiális létét semmibevevő, csupán jelzés szerepre korlátozó concept mellett. Vissza is tért az anyaghoz, ám a tökéletesen megformált idomokat, a krómacél testeket intellektuális tartalmakkal is dúsítja; a sorozatok minimális variációival, a művön belüli elfordítási lehetőségek adta mozgással Csiky lényegében conceptuális objektumokat alkot. Csiky „plakettjainak" a célja ugyanis az esztétikailag tökéletes, műves, ám mégsem pusztán önmagában kielégülő, hanem meditációra serkentő forma, plasztikai idomok megalkotása. NÉMETH LAJOS TÉR VI., 1979, alumínium