Hock Ferenc festőművész kiállítása (Csontváry Terem, Budapest, 1980)
üilOCK FERENC művészete zárt képi rendszer. Az évszakok körforgalmát, a megszakíthatatlan pergésű természet történéseit kutatja a színek általa meghatározott törvényei szerint. Átírja a tájat, a környezet komponenseit olyan mértékben, ahogy érzelmeinek és tapasztalatainak hullámhosszán ezt igényli. Olykor felismerhetők a tárgyak, máskor jelek határozzák meg tavasz-nyár-ősz-tél festői műfordításait. Az elvonatkoztatás arányai változnak, de festményeinek összképe tartalmazza a színek teljességét. Meghatározó elem az is, hogy ifjúságának élményei látomások: dombot beborító hóköpeny, sziklameredély, kőbánya, kék ég, kék Duna, özönlő felhők, zöld lombozattal telítődő fák. És még valami, a Nap érett gömbje, tüzes ragyogása. Ez a vörös permet enyhe bíbor, módosítja a lombozat zöldjét és a folyó kék, szürke árnyalatait. Miután Hock Ferenc mindig a természet friss erőihez kötött világszemléletéhez szerezte meg képességei alapján festői tudását, ez okozza művészetének hiteles derűjét. A táj, a környezet többismeretlenes képi egyenlete mindig festői eredménnyé és megoldássá rendeződik. A világ színes születése ujjong fel Hock Ferenc művészetében, az Ő értelmezésében a kanyarodó Duna fényben pompázó asszonytest, s minden fa oltár. Lombkoronáján ékszer az éltető égitest. A természeti erők jelenléte és találkozása az a meghatározó gyök, mely alkotásainak harmóniáját meghatározza az optikai látvány módosításával. Az idő osztódását láttatja. A napkorong évmilliók üzenete, az előtér kerek lombívében friss növényélet hajlik. Képzelete termő áramlás — színekkel gyógyítja a világ zavarait, — zöld, kék, vörös árnyalatok offenzív erejével. A látvány így és ezért gyarapszik látomássá, mert Hock Ferenc emberi, festői becsülete meghódítja ezt a magaslatot. Dr. Losonci Miklós