In memoriam Csohány Kálmán - Feledy Gyula és Lenkey Zoltán kamarakiállítása (Mini Galéria, Miskolc, 1980)

Magányosan Rekviem Csohányért I. Favágó Rekviem Csohányért II. Harsona Rekviem Csohányért III. Szonáta Rekviem Csohányért IV. Ikon báránykával Rekviem Csohányért V. Hal Rekviem Csohányért VI. Furulyázó csillés FELEDY GYULA olajtempera 44x35 cm olajtempera 41,5x35 cm olajtempera 41,5x35 cm olajtempera 45x36 cm olajtempera 42x34 cm olajtempera 44x35 cm Rekviem Csohányért VII. Öregember madárral olajtempera 41x35 cm Rekviem Csohányért Vili. olajtempera Pásztói asszonyok 44x35 cm Rekviem Csohányért IX. Elmenőben olajtempera 45x35 cm Rekviem Csohányért X. Fekete virág olajtempera LENKEY ZOLTÁN 44x34 cm Cs. K. emlékezetére 1. Csendélet bicskával olajpasztell 42x30 cm Cs. K. emlékezetére II. Varja­k olajpasztell 27,5x40,5 cm Cs. K. emlékezetére III. Madarak, fák ember olajpasztell 42,5x29 cm Cs. K. emlékezetére IV. Kálmán olajpasztell 43,5x28,5 cm Cs. K. emlékezetére V. Napnyugta olajpasztell 44x27 cm Cs. K. emlékezetére VI. Pásztor tus 14x17 cm Cs. K. emlékezetére VII. Madár tus 26x19 cm Cs. K. emlékezetére Vill. Völgyben tus 24x17 cm Cs. K. emlékezetére IX. tus 23,5x16 cm Emlékezőkn Cs. K. emlékezetére X. tus 21,5x14,5 cm MINI GALÉRIA * MISKOLC 1980. DECEMBER 15-1981. FEBRUÁR 14. Tárlat, amelyet a könyörtelen elmúlás kényszerített ki! Csohány Kálmán váratlan és végérvényes kiválását a grafikusok rangos táborából semmi sem pótolhatja. Vigaszt azonban nyújthat a tudat: művészete, közvetlen embersége további alkotómunkára serkenti volt barátait, pályatársait. Bemutatásra egyikük sem szorul. A műveket kiváltó ihletet adó Csohány Kálmánt oly­annyira közénk tartozónak éreztük, mintha sohasem élt volna máshol, csakis Miskolcon. Hosszú éveken át volt nélkülözhe­tetlen színfoltja a város képzőművészeti, közéleti vonulatának a grafikai műhelyért harcoló szervezőként, zsűritagként, elő­adóként, a biennálé nagydíjasaként, vagy egyszerűen csak nagyszerű barátként. A két kiállító művész joggal tarthatott számot Csohány Kálmán barátságára, hármójuk kapcsolata az egymás munkája iránt megnyilvánuló megkülönböztetett figyelmen, a kritiku­san segítő együttműködésen nyugodott. Nem csoda hát, ha szinte elementáris erővel tört fel bennük az igény az emléke­zésre, az értelmetlen és váratlan halál miatt félbeszakadt barát­ság képi elsiratására. Az ihlető és az ihletettek eme lapokon megfogalmazott szétszakíthatatlan gondolati—művészi egysége Juhász Gyula igazát bizonyítja: „Nem a pacsirta fontos, csak a dal." Mert legyen bárki is az adott idő pacsirtája, sorsa múlandó. Igazi értékét az adja: lesznek-e, akik a dalt továbbviszik, akik az addigi csúcsra építve újabb magaslatokra emelik elődeik művé­szetének szerves beépítésével saját művészetüket, s ezzel az egyetemes emberi kultúrát. E kiállításon ennek a ritka pillanatnak lehetünk avatott részesei. Cq­I/***­ Felelős kiadó: Flach Antal BMi - 80 'J/vt ZjImJCCcj !, »­a JI

Next