Kátai Mihály kiállítása (Csók István Galéria, Budapest, 1980)

TRI LI­N­GUIS. 1. A humán tudományok nyelvén: „Ex nihile nihil fit — Semmi sem születhet semmiből. Szimbolikus és költői, talán nem is új­keletű képpel szólva, a költő mint fát lehet ábrázolni, melynek gyökerei a múlt földjébe nyúl­nak le, törzse a jelenbe emelkedik, és lombja meg a rajta termő gyümölcs a jövő ege felé tör. Vagy a gyökereket tekinthetjük a hagyományos, ősi, nagyrészt tudat alatti és személytelen kul­turális alapnak, amelyből lényegi elemeit veszi a költő élete, növekedése, és műve, törzse az egyéniség kérgébe foglalt saját léte, koronája pedig törekvése a közösség felé.” P. Santarcangeli. 2. A reáltudományok nyelvén: Agyunk két féltekére oszlik, úgymint jobb és bal agyra. Mai tudásunk szerint mindennapi életünk a bal agy irányítása alatt áll; itt raktározzuk el szerzett ismereteinket, műveltségünk tartománya ez. A jobb agy működéséről keveset tudunk, itt hordozzuk a magunkkal hozott, örökölt, szunnyadó ismereteket; emberségünk, sőt az azon is túli, gyakorlatilag a végtelenbe nyúló ismeret egész birodalma ez. Míg az előbbi személyiségünket, ez ősmúltunkat, élőlény őseink tudatát hordozza. Itt található az érzelmek és a művészetek belső forrása is. Tehát a bal agy a pillanatnyiság, a jobb agy a vég­telenség széke. Ezért szinte tragikomikus az az erőszakos követelődzés néhány teoretikus részről, hogy a művé­szetet kizárólag a praktikus tudományok szolgálatába terelje, s e tudományok módszere és célja váljon a művészetek kizárólagos módszerévé és céljává. Vagyis a bal agy kerüljön a jobb agy helyébe is, hogy ne legyen más, mint változó jelen, ne le­gyen emlékezés és végtelenség. 3. A mítoszok nyelvén : Itt a Csók Galériában kérdezték tőlem: a Kréta-szigeti utazásom során találkoztam-e a Mino­­taurusszal? Ez a kiállítás felelet erre. Találkoztam vele, mégpedig két helyen is, az Égei-tenger partján és a Tisza mentén. Nem más ő, mint földünk élő lelke, mely ott él mindannyiunk belső világának labirintusában. Ő a feke­te bika, mellyel a táltosavatáskor a fehér bika képébe öltözött avatandónak meg kell küzde­nie. Földi lényegünk ő, éppúgy része lényünknek, mint fénylő égi mása a fehér. Knosszosz ősi szentélye az Égei-tenger menti táltosavatás színhelye. Hogy a bikaistenség mit keres a Tisza mentén, azt én meg nem mondom, de ott volt, van és lesz. Őrzi az élet fáját és elvezet a mesék forrásához. Tőle hallottam ezeket a szavakat: „Élő fa csak élő gyökérrel élhet, Élő gyökér csak élő földben élhet, A hang, mely erről mesél, bármily halk legyen, bármily kevesekhez jusson is el, az éltető élet hangja. A hang, mely azt mondja, nincs föld és nincs gyökér, bármily hangos legyen, ha mindent túl­harsog is, ha el is jut mindenkihez, csak hang marad. A fa fa marad; a gyökér gyökér marad; a föld föld marad.” Mindezt bizonyítsam be? Bizonyítsam be a csillagok fényét, a virágok illatát, az éneket, ami belülről jön, ami mint minden ének nem a süketeknek szól? De milyen nyelv, milyen szavaival, s milyen írás, milyen betűivel? — hogy a szkeptikus rettegés azt hallja, amit hall és azt lássa, amit lát?! Kátai Mihály A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT KÁTAI MIHÁLY AZ ÉGEI-TENGER ÉS A TISZA MENTÉN CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1980. MÁJUS 29-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN FÉL 6 ÓRÁRA MEGNYITJA. BERECZKY LÓRÁND MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ MEGTEKINTHETŐ: 1980. MÁJUS 29-JÚNIUS 12. CSÓK ISTVÁN GALÉRIA BUDAPEST V., VÁCI UTCA 25.

Next