Orosz László festőművész kiállítása (Képcsarnok, Budapest, 1980)

Losonci Miklós Orosz László 1928 április 24-én született Maconka községben. (Akkor Heves, majd Nógrád megye). Az Iparművészeti Iskolán két évet végzett 1­944 és 1946 között. A Képzőművészeti Főiskolát 1949 és 1954 között végezte. Mesterei Domanovszky Endre és Bernáth Aurél voltak. Országos, csoportos kiállításokon szerepelt a Mű­csarnokban, az Ernst Múzeumban, Miskolcon, Salgótarjánban, Nagymaroson, Tokaj­ban stb. Önálló kiállításai: 1963. Maconka, Nagybátony; 1976. Nyíregyháza; 1977. Újpalota (Budapest); 1978. Csepel Galéria, Megér, Május I. Ruhagyár, Ferroglóbus, Landler Jenő Járműjavító, Nagykovácsi; 1979. Egyesült Izzó, Újpesti Ady Endre Művelődési Ház, Bem József Lengyel Kulturális Egyesület, Orosháza, Nagybátony, Pásztó, Do­­rogháza; 1­980. Cered. Orosz László művészete mélyen összefonódott szülőfalujával, Maconkával. Tehetsé­gének is része, mert a meszelt házak egyszerű tisztasága, a benne élők kalácsos me­legsége nevelte festővé. Kölcsönösen hűek egymáshoz. Amikor Nagybátonyban nyílt kiállítása, megindult a domb, úgy özönlött a nép a régi településről. Népviseletben ünnepelték, zene szólt, s aki akkor látta ezt a hiteles megrendülést, ítélhetett is. Orosz László festészetére így van szükség, hiszen e Mátra-elejei táj csak így teste­sülhet saját lírája és az itt élők rendelése szerint. Táj, nép, festő egysége ritkán vá­lik ennyire azonossá a kettős megbecsülés jegyében. A bátonyi szénosztályozó, a kukoricamorzsoló néni így rögzíti a teret, időt, melynek lendületéből Orosz László látomásai születnek az élt élmény sugárzásában. Emellett sodró szorgalommal jegyzi fel képi krónikájában Késmárk boltozatait, Ráckeve íveit, Nagymaros vedutáját, ahova jó­ sorsa és küldetése nyomán eljutott. Elért egy szintet, azt tartja. Nem süly­­lyed, nem emelkedik, nem siet; abban a nagy otthonban tartózkodik, mely Macon­­kától Veszprémig, a Mátrától a csillagokig, a fáktól a szívéig tart. A legegyszerűbb igazságok képi költője Orosz László, aki hazánk festői kartográfiáján új pontot jelölt be képei egész sorával ; szülőföldjét és emberségét, a gyökerekből szárnyaló békét, megnyugvást.

Next