Óvári László festőművész (Dési Huber Terem, Veszprém, 1980)
Óvári László egyéniségének sarkalatos vonása, hogy a képzelet minden hajtása hiánytalan festői tudáson alapul. Az is ritka jelenség, s ő gyakorolja, hogy a kiválasztott motívum megragadásának első rezdülésétől a kidolgozás utolsó ecsethúzásáig a kép történetének minden korszaka azonos hangsúlyt kap. Az elérhető legnagyobb tökély igényét. Óvári László az a művész, aki egy percre nem lazít, aki minden alkotását tehetségének és képességeinek felsőfokán valósítja meg, önmaga és a közönsége iránti megbecsüléséből, mely éppen létrehozott értékei révén nem korlátozódik jelenidőre, a holnapba kopogtat. A képzőművészet valamennyi műfaját magas színvonalon műveli a festményre készülő rajzi vázlattól a monumentális méretű mozaikig, melyek több hazai közintézmény külső és belső terét díszítik. Ereje a biztos szerkezet, a mindig elmélyült és világos képi rendszer, mely rendezett festői teret eredményez a higiénikus színegyenletekkel. A festmény felületén a formák nagy takarékossággal jelennek meg, s ez a fegyelmezett beosztás fokozódik sűrített jellé, mely a mű központja, szíve. A geometrikus rend költői kitérői érzelmeit is jelölik, nemcsak célratörő tudatosságát. Művészete a világ ökonomikus átköltése, minden tája emberiség-zászló a színek pompája révén. A figura a gondolat ábrája, a kép írásjel, hangulat és erős irány önmagunkhoz. A jövőhöz. E mérlegelt játékosság feltárja a természet karneválját a vízparton fellelkesülő színes kórókban, a Balaton-part színes hullámzásában, a dörgicsei kert kellemes zöld tüzében, s ez a feszes fesztivál az ember, mindannyiunk belső öröme és távlata. Az Óvári László által megpillantott és kifejezett kikötő, utca és a magányos karácsonyfa is. Minden műve valamilyen gondolat, eszme ősi jele, az előzménye és töredéke annak, ami létezik és létezni fog; a világ gyarapodása és nyom előre. dr. Losonci Miklós ÓVÁRI LÁSZLÓ 1926-ban született Nyíregyházán. 1954-ben diplomázott a Képzőművészeti Főiskola festő tanszakán. Mesterei: Főnyi Géza és Szőnyi István voltak. 1957—60-ig Derkovits-ösztöndíjas. 1953-tól folyamatosan részt vesz hazai és külföldi kiállításokon. Egyéni kiállításai voltak: 1956 és 1962-ben Budapesten, 1963-ban Hódmezővásárhelyen és Keszthelyen. Számos műve van hazai és külföldi múzeumok és magánszemélyek tulajdonában. Táblaképfestészeten kívül murális műfajokkal is foglalkozik. Készített sgraffitót Budapesten és Oroszlányban, seccót Hatvanban, pannót Kiskőrösön, faintarziát Gyulán, mozaikot Esztergomban és Kecskeméten - amelyek közintézményekben vannak elhelyezve. Tanulmányutak: Lengyelország, Szovjetunió, Ausztria, Jugoszlávia, NSZK, Franciaország, Spanyolország, Itália, NDK, Csehszlovákia és Finnország. Budapesten lakik, itt és a Balaton környékén Dörgicsen dolgozik.