Patay Éva festőművész kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1980)

KÉP A MŰTEREMBEN Panelház földszintjén tenyérnyi szoba szabja meg Patay Éva életterét. A széles ablakon bezúduló fény „staffelásra”, készülő képre esik. A kilátás elég vigasztalan. Szél kergeti a megbolygatott futóhomokot. Szá­raz kórók hajladoznak. A télvégi pocsolyákban toronyházak elmosódó képe remeg. Varjak sötét árnyai im­­bolyognak fehér-szürke párákban. A vasút acélegyenesén tehervonat döbörög. A szomszéd szobából lágyan hajló fuvoladallam szűrődik át a beton pórusain. Öreg bútorok, polcok, sárgult fényképek — az időbe vesző ősök, rokonok arcmásai —, könyvek, vázlatlapok, a falnál alapozott táblák. Megszokott kép idős művészek műtermében. Tekintetünket nem is a nyolc évtized rekvizitumai, hanem egy szimbólumerejű, befejezett kép ragadja meg. Széles vízen különös hajó hányódik. Az egekbe szúrt árboc körül furcsa „vitorlák” piramisa emelkedik: festmények tömegétől roskadozik a látomás­hajó. Víz fölé hajló tatján a festőnő törékeny, sokszor látott, kérlelhetetlen őszinteséggel megfestett alakja egyensúlyoz. Hatalmas rúddal kormányozza rakományát a kék­lő vízen a távoli még kékebb partok felé. Döbbenetes festmény. Nyílt szembenézés egy művészélet értelmével. Mi lesz a sorsuk? — remeg a halk kérdés a plasztikus festékfoltok hullámain. Patay Éva egyáltalán nem szokványos pályafutásának ritka ál­lomásához érkezett. Számvetésének jelképe ez a munka, termékeny, invenciózus munkásságának újabb bi­zonyítéka pedig — meglepő és meggyőző „jubileumi kiállítása”. SALAMON NÁNDOR művészettörténész a győri Xantus János Múzeum munkatársa Magamról Miért festek? Mert el kell mondanom az embereknek azt, mily nagy érték az ember, s azért van a földön, hogy kiteljesítse önmagát, kozmikussá tágítsa tudatát, szellemével átváltsa a világot, megtalálja és meg­tartsa a „Mindennel” való összhangot. A mai, információk tömegében élő ember, szinte túlnő önmagán, kilép önmagából, s feltámad szinte napon­ként egy folyton táguló tudati létre. Ebből a táguló világ-kategóriából jövő üzeneteket, jeleket próbálom képeimmel ábrázolni, s ajánlani minden­kinek javára. Sok tervem van még. Jövő képeim ily jelzés-szerűek lesznek, mint a hieroglifek, mintha a kozmosz áttörné a világot . . . PATAY ÉVA PATAY ÉVA

Next