Pirchala Imre festőművész kiállítása (Derkovits Gyula Terem, Szombathely, 1980)
ZOLNAY LÁSZLÓ Pírchala Imre festőművész mostani, szombathelyi kiállításának - a Mester újabb műveinek bemutatásán kívül - az ad ünnepi fényt, hogy ezúttal nemcsak alkotásait köszönthetjük; köszönthetjük magát az alkotót is, szelíd szépségek életre álmodóját, a közelmúltban hetvenötödik születésnapját ünneplő Pirchala Imrét. Képeinek finom tónusai a rezignációnak, olykor az őszi napok ökörnyálas-napsütéses glóriáinak — hangulatát idézik fel. Mintha felébrednének az ódon házikóknak, a zegzugos városrészleteknek hajdani lakói és elmesélnék nekünk azt — a festő ecsetjével — amit ifjúságuknak évadán láttak! De ezek a Pirchala megálmodta őszies hangulatok — mintha csak színeknek tavasza lenne az ősz — felcsillantják a tavaszt is. Az idős mester az örök megújulás, az életöröm halkszavú hirdetője. Papja az élet szépségének. És nincs képe, amely valahogyan a világnak ezt a gyakorta rejtett, boldogító orcáját fel ne tárná, amely a hétköznapok látszólagos monotóniáját a színek, fények, a természet adta eufória, a boldogítás titkos eszközeivel fel ne tündököltetné. Művészete átkarolja a tájat, a várost. És azzal az emberiséget is. A derű, a megértés, a szépség megértetése borítja be annak a teremnek a falait, amelyben vagyunk, s amely — ha képét, annak hangulatát magunkkal visszük — ünnepiessé teszi otthonunkat, szemléletünket. Egy nagy korszakot áthidaló magyar festőnemzedéknek — idehaza és külföldön pallérozott ecsetű — nagy művészei. Átalakuló életünknek nehéz vajúdásaiban — mint művész, mint politikai ember — mindenkor jelen volt. A hajdani Vaszary-növendék, Barcsay Jenőnek, s annyi nagy művészünknek pályatársa, nemzedéke legjobbjaival, Tersánszky Józsi Jenővel, Berda Józseffel, az esztergomi Martsa művész-testvérpárral (Alajossal, a fotóművésszel és Istvánnal, a szobrásszal) ott bábáskodott politikai feleszmélésünk bölcsőjénél. A fasiszta elnyomás éveiben pedig az üldözöttek megmentőjének egyike, az ellenállás bátor bajnoka volt. A fejlődésünket nehezítő törvénytelenségek idején — mint annyi magyar pályatársa — ő is elszenvedte a mellőztetés keserű megpróbáltatásait. Ám tántoríthatatlanul kitartott politikai és művészi hitvallása mellett. A bölcs mosoly, a szelíd derű — örök útitársa — nemcsak a próbált élet nagy keservein segítette át, hanem szublimált művészetének alkotásaival a maga életének, boldogító szelíd életszemléletének nagy példaságát is közkincsünkké tette. Köszöntjük hát Pirchala Imrét életének e nagy határállomásán, művészetének summázása, a szüret, a termésbetakarítás ünnepi idején!