Székely Vera (Műcsarnok, Budapest, 1980)

Székely Vera 1946-ban ment el Magyarországról. Miért akar Budapesten kiállítani, és mit vár ettől a kiállítástól? — Találkozásokat. És ezenkívül 34 év summáját szeretném hazahozni. Azt hiszem számadás is a kiállítás. Hazajövök azokhoz akik még is­mernek és akik sokkal fiatalabbak. És azokhoz is jövök, akik már nem élnek. Dallos Hannához is, akitől útitarisznyámba a legtáplálóbb pogácsa került. Nála tanultam szakmát és emberséget. Hanna a rajzot úgy nézte, mint röntgenképet. A rajzon át az embert látta. Mikor utol­jára láttuk egymást, — közvetlenül az előtt, hogy elvitték volna egy lágerbe — búcsúzóul ezt hagyta rám: „Új embert kell létrehozni magadban: félelem nélküli, alkotó egyént." Egyik munkám, melyet Budapesten is kiállítok, Hannának és mind­azoknak szól, akik a kollektív pusztítás áldozatai lettek. Gondolom, kollektív pusztításnak nevezi a tömeges méretű félreveze­tést, a megaláztatást, a testi-lelki megsemmisítés összes formáit, például a felejtést, az erőszakos feledtetést is. Nagyon régen ment el. Mosto­hább korokban egy egész élet. Kik hatottak leginkább munkásságára? — Még Bécsben, míg vártam a francia vízumot, 24 évesen láttam először Paul Klee-képet, munkássága, felfogása a világról és az emberekről hosszú időre kizárólagos hatással volt rám. Súlyos személyes válsá­gom idején, 1965-ben találkoztam Henry Michaux egy könyvével. Az a könyv gyógyított meg. Azóta olvasom. Tőle tanultam meg éberen figyelni, tőle kaptam az erőt a tudat határain megállni. Akkor kezdtem el­­igazán dolgozni. A műhelyből kidobáltam a régi munkákat, a lomokat, és kezdtem az élet hulladékaiból építeni egy átalakított, új életet. 1975-től egymásból következő 12 képem készült el, a szöveget is én írom hozzá, 1976 májusán vászonra nyomva elkészült és azóta meg­jelent a kiadónál. Igen. Ezt a sorozatát is hazahozza. Megrendítő requiem. Erre a munká­jára kérdem: Összeegyeztethető-e a személyes szabadság kockázata és magánya, azzal a hittel, mely összefügg az egyetemesség ábrándjával. Lehet-e szabadon és egyszersmind Isten negatív lenyomataként élni? Vagy úgy is kérdezhetném: kell-e emlékezni a megaláztatásokra, hogy szabad pillanatokat csikarjon ki magának az ember? Miért csinálta ezt a vászonra nyomott requiemet, és kinek? A minden­kori áldozatoknak? — Azoknak is akik már nem élnek, és azoknak is akik élnek. Azt hiszem az egyetemességgel csak a szabad ember tud szembenézni. Az én életem örökös hullámzás volt, lent-fent, csupa cikk-cakk. Na­gyon mélyen befolyásoltak az események. Önmagamat és a világot napról napra éberen kellett figyelnem. Kiállításán bemutatja „vitorláit" is. — Igen. A vászonra nyomott 12 munka levágott hulladékaiból először collage-ok lettek. Aztán csomagok, csomagok. Mindent, mintegy ma­gamat is becsomagoltam. Az emlékek és hulladékok átalakítása — talán több erő van az emlékek­ben, mint azt gondolnánk — a csomagokkal újabb bezárulást hozott. — Úgy éreztem, szabadulnom kell a bezártságból. Egy barátom csűrjében, a sarokban összecsavart, lécekkel tagolt ponyvát találtam. Gabonát csomagoltak benne korábban. A nagy cso­mag kitekeredett, kiborult, mint egy legyező. Hazasiettem. Egy hosszú textilre 20 centiméterenként lécet ragasz­tottam, a léceket huzalokkal behajlítottam, az egészet a kert végébe kivittem. A szél belekapott, forgatta, a huzalok összegabalyodtak, a szél változó formákat teremtett. Felismertem, hogy szerkezeteim mozgásában van valami törvény­­szerű, ami leginkább az élet változó spirálisaihoz hasonlítható. A nyelvhez hasonlítanám, az is véges számú alapelemből eleven szö­vetet sző. Vitorlái nem látszanak egyetemes célzatúaknak. Inkább etűdöknek lá­tom. Gondolom, ha egyetemes igénnyel lennének, akkor egy egész hajót megtervezett volna, árbocokkal, tűnődő legénységgel, vagy bevérezné a vitorlákat és szétszórná a kiállítási teremben, hogy egy felejthetetlen gyilkosságot elevenítsen meg. (Pichler fehér ingére saját vérével festette fel egy ország térképét.) Vitorlái nem ilyenek. Szerkezetek, melyeknek pillanatnyi valóságát a megelőző és a következő változtatás közötti időtartam adja. — Nem, azt hiszem nem jól látja. Mikor legutóbb jöttem haza, kora ta­vasszal, egy reggel a Kisalföldön a bevetett fekete földet néztem. Kék pára lepte ezt a mozdulatlan zsíros fekete talajt. Láttam rajta, hogy tele van az élet jövőjével. Láttam, hogy nemsokára kihajt a mag, amit belévetettek. Aztán majd learatják, újra vetik és így tovább. A rit­musra és az életre gondoltam. Lehet, aszály jön, vagy jég, mégis min­den újra és újra változni fog. Az én vitorláimnak is ez a lényege. A le­hetséges mozgás, változás, azonos elemekkel. Nem etűdök tehát. Hiszi-e, hogy a művészet újra mágia és teljes világképet adó szolgálat lesz a jövőben? — Igen Ezt a hitemet erősíti az a szükségállapot, melyet az értékek de­valválódása, a filozófiák csődje hozott létre. Sorvad az emberek kifejezőkészsége. A fogyasztói társadalmak tehe­tetlenné teszik az embereket. A művészetnek le kell szállni a fogyaszt­ható bálvány piedesztáljáról és az emberek közelébe kell mennie. Azért készítek alakítható szerkezeteket, hogy bárk­i elmozdíthassa, kedvére alakíthassa. Azt a célt keresem, hogy kivonjam az embereket a kafkai „kastély" urának megközelíthetetlen, rejtőző hatalma alól. (Makovecz Imre beszélgetése Székely Verával) Székely Vera Pöstyén-fürdőn, (Piestany-ban, Szlovákiában) született, magyar származású. Kö­zépiskolai tanulmányait Budapesten végezte, grafikai tanulmányait Végh Gusz­távnál és Dallos Hannánál folytatta, valamint Párizsban Paul Collinnél, Franciaországban él. Kerámiai munkák. Ezekben az években több alkalommal rendezett kiállítást Párizsban, a Galerie Mai-ben, Hollandiában, Olaszországban, Angliában és az Egyesült Államokban. Kerámiái megtalálhatók a faenzai, (Olaszország), a schiedami, (Hollandia), a syracusai (Egyesült Államok) múzeumok, valamint az ausztriai Oberöster­reichisches Museum­ gyűjteményében. A Milánói Triennálé aranyérme. Építészeti-kerámia művek: Porcheville-i Erőmű Vöröskereszt Központ, Rueil Malmaison-ban A Saint Marcellin-i Városi Uszoda, Isère-ben és különböző magánépületek Franciaországban. 1958-tól kezdődően kapcsolódik be az építészetbe. Fő építészeti művei, a „Renouveau", Családi Szociális üdülőtelep, Courchevel­­ben (mozaik-kerámia) találhatók. „Renoveau", családi üdülő, Chamrousse, (mozaik) Hay les Roses lakótelep, (talajkompozíciók, faliszőnyegek) Blanc Mesnil, lakótornyok (a falak vasból és mozaikból) A Fosse-i templom, az Ardennekben (vas-és üvegablakok, Kálvária) Mazeres sur le Salat (vas- és üvegablakok) Auxerre (vas- és üvegablakok) Courchevel (színes vas- és üvegablakok) A St. Marie de Fontevrault-i Bencés Rendház (vas- és üvegablakok) Falikárpitok: Ifjúsági Hegyvidéki Központ, Chamrousse, Roche Béranger, Isère, stb. Részvétel különböző kollektív kiállításokon Párizsban, külföldön és a Nemzet­közi Kerámia Szemináriumon — Berlinben, 1963 — Gmundenben (Ausztria), 1964, 1965 Festészeti kiállítás Párizsban, a Case d'Art Galerie-ben 1965 végétől fém-és famunkák. Szentségtartó fából, az Antony Egyetemi Város Temploma Monumentális szobor vasból, és kárpit a Clichy-i templom számára. Kapuk, kereszt, ón- és fakompozíció a St. Stephanus templomban, Andernach­­ban, (Nyugat-Németország). Részvétel kiállításokon: „Plasztikai művek és építészet", Luxemburg, Nyugat-Németország, majd Buda­pest, Bukarest, Prága, Szíria, Libanon, Törökország, Mexikó. „A festett ablaküveg jelenkori mesterei" — Chartres „A festett ablaküveg jelenkori mesterei" — Párizs Egyéni kiállítás „Nouvelles Images Galerie", Hága Egyéni kiállítás az Orleans-i Kultúrházban. A Társadalombiztosítási alkalmazottak üdülő­központja (CPOS) — St. Martin de Belleville (Savoie) : — az óvoda mozgatható reliefje — relief betonból -bár-szobor, rozsdamentes,acél mikroarchitektura — rézkandalló — az épület színezési terve Építész: Atelier dArchitecture en Montagne, Ph. Ouriquet. Üdülőfalu Bég Meil-ben, Bretagne — színezés — homlokzat üvegből és vasból — belső berendezés — relief fából Építészek: Henry Mouette, Pierre Székely Részvétel a „Művészet és anyag" kiállításon, Montreal, Francia pavilon. Részvétel a „L'Oeil écouté", Avignon-i Fesztiválon „Csata", monumentális szobor. Musée des Sables, Port Barcarès „A három dimenzió a jelenkori plasztikai kifejezésben", kiállítás az Amerikai Kulturális Központban, Párizs Részvétel a XX. századi magyar művészek külföldön c. kiállításon. Műcsarnok, Budapest „Képzőművészet és építészet", kiállítások Algériában, Tuniszban és Marokkó­ban. „Képzőművészetek Fesztiválja" kiállítás, Montargis „Animáció 70" kiállítás az ARP­A Kutató Központban „Művészet a városban" kiállítás, Fontainebleau „Poeme de l'angle droit". Le Corbusier tiszteletére — 6 monumentális térstruk­túra fából, Musée des Sables, Port Barcarès Alapítvány 1946-tól 1948-1956 1954 1965 1969 1967 1967 1967-68 1971-73 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 Egyéni kiállítás: Galerie Lea Grandhiler, Párizs Salon de la Jeune Sculpture, Párizs A plasztikai kifejezés műhelyeinek létrehozása Bures-ben s/Yvette, az általános iskolában A Mians-i zarándokhely szentélyének szentségtartója, (Savoie) Plasztikai megoldások és építészeti együttműködés Croisette de Courchevel-ben, Urbanisztikai Központ, Atelier d'Architecture en Montagne, Ph. Quinquet — solarium — köztér — belső utca — bankok — falikárpitok — kőlapburkolás, vízszintes freskók — kémény — színezés „Kortárs francia falikárpit" kiállítás: Budapesten, Prágában, Bukarestben Mai felnőttek és fiatalok Új realitások Salon de Mai • „Kortárs falikárpit kiállítás", Musée d'Arras A Mulleron-i műhely és lakóház építészeti koncepciója (91) Szobor-kompozíció Angers-ban, Óvoda, Zup A plasztikai kifejezés műhelyeinek irányítása, Bures-ban s/Yvette és Orsay les Ulis-ban A fa a szobrászatban, kiállítás a Galerie de l'Université-ben, Párizs Egyéni kiállítás, Galerie Recontres, Párizs „Formák egy tér számára" — Saint Germain en Laye „Les Karellis"-munka kezdete, (üdülő­falu Savoie-ban) A „Les Karellis". Általános együttműködés az építészeti realizációban. A Családipótlék Pénztárának Székháza Savoie-ban. Általános együttműködés az építészeti realizációban: — bejárati kapu- Patio-kert — tetőteraszok — a tanácsterem faberakásos falai — beépített bútorok — a parkoló betonfala stb. Egyéni kiállítás Caen-ban, a Városi Színházban „Új falikárpit", kiállítás — Amiens-i Kultúrház „A hírnök meggyilkolása" c. album — 12 szitanyomat, Michele Broutta kiadása, Kortárs Grafikai Művek. Egyéni kiállítás, Galerie da Costa „Dobozok", kiállítás Arc- Musée d'Art Moderne, Párizs A Ramatuelle-i üdülő­falu terve, általános együttműködés az építészeti realizá­cióban Rebutato és Taves építészekkel. Feszített­ struktúrák (vászon) „A hírnök meggyilkolása" c. album kiállítása- Galerie la Tortue, Párizs,a mű sze­repel „Az év 50 legjobb könyve" között. Egyéni kiállítás, Galerie Michelle Lechaux, Párizs Egyéni kiállítás, Amiens-i Kultúrház „Terek az emlékezetben", kiállítás Cofone-val és Skodával, a Kremlin—Bicetre-i Kultúrházban „Textil-jelenlét” kiállítás, Galerie Eduard Manet, valamint a Gennevilliers-i templomban. A Ramatuelle-i üdülő­falu munkáinak befejezése. Munkák a tér módosításán, feszített struktúrákkal és ízületekkel. m (Franciaország) fűcsarnok 1980 szeptember 5-28 A kiállítást a Művelődési Minisztérium és a Kiállítási Intézmények mutatja be Rendezte: Jerger Krisztina A fotókat készítette: Agnes Rodier A katalógust tervezte: Schmal Károly Szerkesztette: Rajka Ágnes Felelős kiadó: Varga Péter Statisztikai Kiadó Vállalat, Nyomdaüzem — 80 F.V.: Kecskés József igazgató

Next