Székely Vera (Műcsarnok, Budapest, 1980)
Székely Vera 1946-ban ment el Magyarországról. Miért akar Budapesten kiállítani, és mit vár ettől a kiállítástól? — Találkozásokat. És ezenkívül 34 év summáját szeretném hazahozni. Azt hiszem számadás is a kiállítás. Hazajövök azokhoz akik még ismernek és akik sokkal fiatalabbak. És azokhoz is jövök, akik már nem élnek. Dallos Hannához is, akitől útitarisznyámba a legtáplálóbb pogácsa került. Nála tanultam szakmát és emberséget. Hanna a rajzot úgy nézte, mint röntgenképet. A rajzon át az embert látta. Mikor utoljára láttuk egymást, — közvetlenül az előtt, hogy elvitték volna egy lágerbe — búcsúzóul ezt hagyta rám: „Új embert kell létrehozni magadban: félelem nélküli, alkotó egyént." Egyik munkám, melyet Budapesten is kiállítok, Hannának és mindazoknak szól, akik a kollektív pusztítás áldozatai lettek. Gondolom, kollektív pusztításnak nevezi a tömeges méretű félrevezetést, a megaláztatást, a testi-lelki megsemmisítés összes formáit, például a felejtést, az erőszakos feledtetést is. Nagyon régen ment el. Mostohább korokban egy egész élet. Kik hatottak leginkább munkásságára? — Még Bécsben, míg vártam a francia vízumot, 24 évesen láttam először Paul Klee-képet, munkássága, felfogása a világról és az emberekről hosszú időre kizárólagos hatással volt rám. Súlyos személyes válságom idején, 1965-ben találkoztam Henry Michaux egy könyvével. Az a könyv gyógyított meg. Azóta olvasom. Tőle tanultam meg éberen figyelni, tőle kaptam az erőt a tudat határain megállni. Akkor kezdtem eligazán dolgozni. A műhelyből kidobáltam a régi munkákat, a lomokat, és kezdtem az élet hulladékaiból építeni egy átalakított, új életet. 1975-től egymásból következő 12 képem készült el, a szöveget is én írom hozzá, 1976 májusán vászonra nyomva elkészült és azóta megjelent a kiadónál. Igen. Ezt a sorozatát is hazahozza. Megrendítő requiem. Erre a munkájára kérdem: Összeegyeztethető-e a személyes szabadság kockázata és magánya, azzal a hittel, mely összefügg az egyetemesség ábrándjával. Lehet-e szabadon és egyszersmind Isten negatív lenyomataként élni? Vagy úgy is kérdezhetném: kell-e emlékezni a megaláztatásokra, hogy szabad pillanatokat csikarjon ki magának az ember? Miért csinálta ezt a vászonra nyomott requiemet, és kinek? A mindenkori áldozatoknak? — Azoknak is akik már nem élnek, és azoknak is akik élnek. Azt hiszem az egyetemességgel csak a szabad ember tud szembenézni. Az én életem örökös hullámzás volt, lent-fent, csupa cikk-cakk. Nagyon mélyen befolyásoltak az események. Önmagamat és a világot napról napra éberen kellett figyelnem. Kiállításán bemutatja „vitorláit" is. — Igen. A vászonra nyomott 12 munka levágott hulladékaiból először collage-ok lettek. Aztán csomagok, csomagok. Mindent, mintegy magamat is becsomagoltam. Az emlékek és hulladékok átalakítása — talán több erő van az emlékekben, mint azt gondolnánk — a csomagokkal újabb bezárulást hozott. — Úgy éreztem, szabadulnom kell a bezártságból. Egy barátom csűrjében, a sarokban összecsavart, lécekkel tagolt ponyvát találtam. Gabonát csomagoltak benne korábban. A nagy csomag kitekeredett, kiborult, mint egy legyező. Hazasiettem. Egy hosszú textilre 20 centiméterenként lécet ragasztottam, a léceket huzalokkal behajlítottam, az egészet a kert végébe kivittem. A szél belekapott, forgatta, a huzalok összegabalyodtak, a szél változó formákat teremtett. Felismertem, hogy szerkezeteim mozgásában van valami törvényszerű, ami leginkább az élet változó spirálisaihoz hasonlítható. A nyelvhez hasonlítanám, az is véges számú alapelemből eleven szövetet sző. Vitorlái nem látszanak egyetemes célzatúaknak. Inkább etűdöknek látom. Gondolom, ha egyetemes igénnyel lennének, akkor egy egész hajót megtervezett volna, árbocokkal, tűnődő legénységgel, vagy bevérezné a vitorlákat és szétszórná a kiállítási teremben, hogy egy felejthetetlen gyilkosságot elevenítsen meg. (Pichler fehér ingére saját vérével festette fel egy ország térképét.) Vitorlái nem ilyenek. Szerkezetek, melyeknek pillanatnyi valóságát a megelőző és a következő változtatás közötti időtartam adja. — Nem, azt hiszem nem jól látja. Mikor legutóbb jöttem haza, kora tavasszal, egy reggel a Kisalföldön a bevetett fekete földet néztem. Kék pára lepte ezt a mozdulatlan zsíros fekete talajt. Láttam rajta, hogy tele van az élet jövőjével. Láttam, hogy nemsokára kihajt a mag, amit belévetettek. Aztán majd learatják, újra vetik és így tovább. A ritmusra és az életre gondoltam. Lehet, aszály jön, vagy jég, mégis minden újra és újra változni fog. Az én vitorláimnak is ez a lényege. A lehetséges mozgás, változás, azonos elemekkel. Nem etűdök tehát. Hiszi-e, hogy a művészet újra mágia és teljes világképet adó szolgálat lesz a jövőben? — Igen Ezt a hitemet erősíti az a szükségállapot, melyet az értékek devalválódása, a filozófiák csődje hozott létre. Sorvad az emberek kifejezőkészsége. A fogyasztói társadalmak tehetetlenné teszik az embereket. A művészetnek le kell szállni a fogyasztható bálvány piedesztáljáról és az emberek közelébe kell mennie. Azért készítek alakítható szerkezeteket, hogy bárki elmozdíthassa, kedvére alakíthassa. Azt a célt keresem, hogy kivonjam az embereket a kafkai „kastély" urának megközelíthetetlen, rejtőző hatalma alól. (Makovecz Imre beszélgetése Székely Verával) Székely Vera Pöstyén-fürdőn, (Piestany-ban, Szlovákiában) született, magyar származású. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, grafikai tanulmányait Végh Gusztávnál és Dallos Hannánál folytatta, valamint Párizsban Paul Collinnél, Franciaországban él. Kerámiai munkák. Ezekben az években több alkalommal rendezett kiállítást Párizsban, a Galerie Mai-ben, Hollandiában, Olaszországban, Angliában és az Egyesült Államokban. Kerámiái megtalálhatók a faenzai, (Olaszország), a schiedami, (Hollandia), a syracusai (Egyesült Államok) múzeumok, valamint az ausztriai Oberösterreichisches Museum gyűjteményében. A Milánói Triennálé aranyérme. Építészeti-kerámia művek: Porcheville-i Erőmű Vöröskereszt Központ, Rueil Malmaison-ban A Saint Marcellin-i Városi Uszoda, Isère-ben és különböző magánépületek Franciaországban. 1958-tól kezdődően kapcsolódik be az építészetbe. Fő építészeti művei, a „Renouveau", Családi Szociális üdülőtelep, Courchevelben (mozaik-kerámia) találhatók. „Renoveau", családi üdülő, Chamrousse, (mozaik) Hay les Roses lakótelep, (talajkompozíciók, faliszőnyegek) Blanc Mesnil, lakótornyok (a falak vasból és mozaikból) A Fosse-i templom, az Ardennekben (vas-és üvegablakok, Kálvária) Mazeres sur le Salat (vas- és üvegablakok) Auxerre (vas- és üvegablakok) Courchevel (színes vas- és üvegablakok) A St. Marie de Fontevrault-i Bencés Rendház (vas- és üvegablakok) Falikárpitok: Ifjúsági Hegyvidéki Központ, Chamrousse, Roche Béranger, Isère, stb. Részvétel különböző kollektív kiállításokon Párizsban, külföldön és a Nemzetközi Kerámia Szemináriumon — Berlinben, 1963 — Gmundenben (Ausztria), 1964, 1965 Festészeti kiállítás Párizsban, a Case d'Art Galerie-ben 1965 végétől fém-és famunkák. Szentségtartó fából, az Antony Egyetemi Város Temploma Monumentális szobor vasból, és kárpit a Clichy-i templom számára. Kapuk, kereszt, ón- és fakompozíció a St. Stephanus templomban, Andernachban, (Nyugat-Németország). Részvétel kiállításokon: „Plasztikai művek és építészet", Luxemburg, Nyugat-Németország, majd Budapest, Bukarest, Prága, Szíria, Libanon, Törökország, Mexikó. „A festett ablaküveg jelenkori mesterei" — Chartres „A festett ablaküveg jelenkori mesterei" — Párizs Egyéni kiállítás „Nouvelles Images Galerie", Hága Egyéni kiállítás az Orleans-i Kultúrházban. A Társadalombiztosítási alkalmazottak üdülőközpontja (CPOS) — St. Martin de Belleville (Savoie) : — az óvoda mozgatható reliefje — relief betonból -bár-szobor, rozsdamentes,acél mikroarchitektura — rézkandalló — az épület színezési terve Építész: Atelier dArchitecture en Montagne, Ph. Ouriquet. Üdülőfalu Bég Meil-ben, Bretagne — színezés — homlokzat üvegből és vasból — belső berendezés — relief fából Építészek: Henry Mouette, Pierre Székely Részvétel a „Művészet és anyag" kiállításon, Montreal, Francia pavilon. Részvétel a „L'Oeil écouté", Avignon-i Fesztiválon „Csata", monumentális szobor. Musée des Sables, Port Barcarès „A három dimenzió a jelenkori plasztikai kifejezésben", kiállítás az Amerikai Kulturális Központban, Párizs Részvétel a XX. századi magyar művészek külföldön c. kiállításon. Műcsarnok, Budapest „Képzőművészet és építészet", kiállítások Algériában, Tuniszban és Marokkóban. „Képzőművészetek Fesztiválja" kiállítás, Montargis „Animáció 70" kiállítás az ARPA Kutató Központban „Művészet a városban" kiállítás, Fontainebleau „Poeme de l'angle droit". Le Corbusier tiszteletére — 6 monumentális térstruktúra fából, Musée des Sables, Port Barcarès Alapítvány 1946-tól 1948-1956 1954 1965 1969 1967 1967 1967-68 1971-73 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 Egyéni kiállítás: Galerie Lea Grandhiler, Párizs Salon de la Jeune Sculpture, Párizs A plasztikai kifejezés műhelyeinek létrehozása Bures-ben s/Yvette, az általános iskolában A Mians-i zarándokhely szentélyének szentségtartója, (Savoie) Plasztikai megoldások és építészeti együttműködés Croisette de Courchevel-ben, Urbanisztikai Központ, Atelier d'Architecture en Montagne, Ph. Quinquet — solarium — köztér — belső utca — bankok — falikárpitok — kőlapburkolás, vízszintes freskók — kémény — színezés „Kortárs francia falikárpit" kiállítás: Budapesten, Prágában, Bukarestben Mai felnőttek és fiatalok Új realitások Salon de Mai • „Kortárs falikárpit kiállítás", Musée d'Arras A Mulleron-i műhely és lakóház építészeti koncepciója (91) Szobor-kompozíció Angers-ban, Óvoda, Zup A plasztikai kifejezés műhelyeinek irányítása, Bures-ban s/Yvette és Orsay les Ulis-ban A fa a szobrászatban, kiállítás a Galerie de l'Université-ben, Párizs Egyéni kiállítás, Galerie Recontres, Párizs „Formák egy tér számára" — Saint Germain en Laye „Les Karellis"-munka kezdete, (üdülőfalu Savoie-ban) A „Les Karellis". Általános együttműködés az építészeti realizációban. A Családipótlék Pénztárának Székháza Savoie-ban. Általános együttműködés az építészeti realizációban: — bejárati kapu- Patio-kert — tetőteraszok — a tanácsterem faberakásos falai — beépített bútorok — a parkoló betonfala stb. Egyéni kiállítás Caen-ban, a Városi Színházban „Új falikárpit", kiállítás — Amiens-i Kultúrház „A hírnök meggyilkolása" c. album — 12 szitanyomat, Michele Broutta kiadása, Kortárs Grafikai Művek. Egyéni kiállítás, Galerie da Costa „Dobozok", kiállítás Arc- Musée d'Art Moderne, Párizs A Ramatuelle-i üdülőfalu terve, általános együttműködés az építészeti realizációban Rebutato és Taves építészekkel. Feszített struktúrák (vászon) „A hírnök meggyilkolása" c. album kiállítása- Galerie la Tortue, Párizs,a mű szerepel „Az év 50 legjobb könyve" között. Egyéni kiállítás, Galerie Michelle Lechaux, Párizs Egyéni kiállítás, Amiens-i Kultúrház „Terek az emlékezetben", kiállítás Cofone-val és Skodával, a Kremlin—Bicetre-i Kultúrházban „Textil-jelenlét” kiállítás, Galerie Eduard Manet, valamint a Gennevilliers-i templomban. A Ramatuelle-i üdülőfalu munkáinak befejezése. Munkák a tér módosításán, feszített struktúrákkal és ízületekkel. m (Franciaország) fűcsarnok 1980 szeptember 5-28 A kiállítást a Művelődési Minisztérium és a Kiállítási Intézmények mutatja be Rendezte: Jerger Krisztina A fotókat készítette: Agnes Rodier A katalógust tervezte: Schmal Károly Szerkesztette: Rajka Ágnes Felelős kiadó: Varga Péter Statisztikai Kiadó Vállalat, Nyomdaüzem — 80 F.V.: Kecskés József igazgató