Die Wupper (Ruhrfestspiele Recklinghausen, 1980)
H Dr. Christina Weiss Hamburg Szabad- és Hanzaváros kulturális szenátora jugendforscht'79 f Die Festspiele zwischen Elsaß und Schwarzwald/Intendant Dr. Fritzdieter Gerhards landschaft Von Toulouse Lautrec bis Benetton GOETHE-INSTITUT 0524t *82 2.748 Mistei Komödie Wferthcr Johann Strm Spielrril K3/84 Vietnam Tage humbug Amikor az idő megérik az új eszmékre és gondolatokra, a régi bástyáinak megrohamozását többnyire az ifjú nemzedékre hagyják, ilyenkor mutatkozik meg, hogy a forradalmár szellemek képesek-e meghaladni és megváltoztatni a világot. Ilyen rohamra indult a német egyetemi ifjúság a hatvanas évek végén, hogy nyomában gyökeresen átalakuljon a háború utáni évtizedek nyugatnémet jóléti társadalma. A régi és új közötti tisztázó vita arra az ősi ellentmondásra próbált választ keresni, hogy vajon az emberi életet s ezzel együtt a társadalmat a lét vagy a javak birtoklása határozza-e meg. A humanizmus értékeinek újraértelmezéséről, a demokrácia fogalmának kiterjesztéséről, a nemek és fajok egyenjogúságáról, a szexuális és családi szférában való önmegvalósításról, a konzumfetisizmussal való szembeszállásról és az ember természetes környezetének elpusztításáról folyó vitában egyre élesebben hallatják hangjukat a művészek is. Közülük mind többen kapcsolódnak be a társadalom átalakítását célzó politikai mozgalmakba. Amikor a társadalmi konvenciók ellen irányuló 1968-as diáklázadás országos méreteket öltött, sőt egész Nyugat-Európára kiterjedt, a német színház föl volt készülve arra, hogy beleszóljon, sőt beavatkozzék a történésekbe. Színházvezetők, rendezők, díszlettervezők, színészek és dramaturgok egész új nemzedéke állt készen, hogy a maga és a gyorsan változó közönség számára meghódítsa a színpadok szellemi terét. A költői, metafizikus, öntetszelgő „Bildungstheater” ideje lejárt. A szépség és emelkedettség, a hősiesség és bensőségesség klasszikus kategóriái egy csapásra leértékelődtek, hogy átadják helyüket az érzelemmentes elemzésnek, a sallangmentes szókimondásnak, az emberi hibák és gyengeségek kíméletlen bemutatásának hétköznapi és történelmi dimenzióban egyaránt. A színház nem volt hajlandó olyannak mutatni a világot, amilyennek annak lennie kellett volna. Nem volt hajlandó többé polgári értelemben moralizálni, ehelyett a lázadó nemzedék mellé állt. Immár nem békíteni akart, hanem polarizálni, hogy az emberi konfliktusokból tanuljon. Kikényszerítette magának a jogot, hogy ne kelljen többé a régi kérdésekre válaszolni, hanem újakat tehessen fel. Ez az újfajta színház azt vallotta, hogy a művészetnek nem a felzaklatott lelkeket kell gyógyítgatnia, hanem igenis fájdalmat kell okoznia, ha segíteni akar a bajokon. Nem véletlen, hogy ez volt az a pillanat, amikor Holger Matthies grafikusművész, a Hamburgi Képzőművészeti Főiskola abszolvense, aki maga is igen korán bekapcsolódott az új generációnak a társadalom átalakítását célzó vitáiba, elkezdett színházi plakátokat tervezni. Amikor a hamburgi Deutsches Schauspielhaus, Nyugat-Németország egyik vezető színháza 1968, az egész országot felrázó diákmegmozdulások előestéjén először bízta meg Matthiest új bemutatója plakátjának elkészítésével, talán még maguk a megbízók sem tudták, hogy ezzel új korszak kezdődött a német színháziplakát-tervezésben. Az innovatív, merész újító ugyanis, aki nem volt hajlandó elfogadni az addig jól bevált sablonokat, hamarosan maga is a szakma élvonalába került s számos követőre talált. Jómagam 1969 őszén, Dortmund város színházainak dramaturgjaként kerültem közelebbi kapcsolatba vele. A többnyire szemlélődő-figyelő, de ha a helyzet úgy hozta, briliánsan elemző és fogalmazó grafikus valamennyiünkre nagy benyomást tett. Meggyőző érvei, de főleg hozzáértő kérdései bennünk, színházi emberekben azt az érzést keltették, mintha mindig is közénk tartozott volna. Holger Matthies és a nyomdokaiban járó grafikusnemzedék megjelenéséig a német színházak dekoratív, mutatós kivitelezésű plakátokkal reklámozták magukat és az előadásokat, de e falragaszok szinte sohasem lépték túl a puszta illusztráció szintjét. S bár a plakátokat többnyire az előadások díszlettervezői alkották, csupán címkének tűntek, meg sem érintve az adott darab mélyebb rétegeit. Nem így Holger Matthies asszociatív képei, amelyeken egyedülálló empátiával próbálta meg kielemezni a színre lépő személyek lelkiállapotát. Munkáját egy-egy plakátra készülve mindig azzal Hamburger Architektur Sommer AuMtHkmgcn bis 18 September K uns! tule. Kunstvcrcin. Museum ti* Kunst und Gewerbe. DeichtorhaHen. Dover bol Meisterwerke aus dem Guggenheim Museum 1 )>ih bis ?S September. Kunsthalle XX. Hamburger Ballett Tage WestPort Hamburg‘94 11 hauLtionshale Freiluft Kino Musicals in Hamburg Cats • Phantom der Oper Por# and Bes» Forever Plaid • My Fair Lady • 42nd Street Eating Raoul - La Cage aux Folles - Grease 11. Intem. Sommertheater Festival Der Hamburger Jedermann Musikfest Hamburg Welt Kultur Sommer "V! M I' Gütersloh DIE TRAGÖDIE DES MACBETH WILLIAM SHAKESPEARE & Konzerte Spielzeit 1995/96 Ajánlás. Nagy örömömre szolgál, hogy Holger Matthies hamburgi famművész a kultúra népszerűsítésének szolgálatában eltöltött 30 éves plakátgrafikusi tevékenységének átfogó bemutatása egyszersmind f 'St Hamburg kulturális sokszínűségének és kreativitásának felvillan- É| * ■r”-í tására is módot ad. A Vigadó Galériában látható kiállítás - ha csupán Harai egyetlen művész munkásságára koncentrál is - megítélésem szerint izgalmas és méltó válasz a magyar plakátművészet tavalyi bemutatkozására a hamburgi magyar hetek alkalmából. E mindkét fél számára érdekes és informatív kiállításcserét a Hamburg Szabad- és Hanzaváros Kulturális Hivatala és a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériuma közötti kulturális együttműködésről 1992-ben megkötött, egyelőre 1998-ig szóló jegyzőkönyv tette lehetővé. A „Hamburg Budapesten ’96” városunk szellemi-kulturális életének mostani magyarországi bemutatkozása, amely a kiállításokon kívül koncerteket, irodalmi esteket, filmbemutatókat és gasztronómiai napokat is kínál - éppúgy az együttműködési jegyzőkönyv alapján kerül megrendezésre, mint a tavalyi „Magyarország Hamburgban ’95” kulturális és gazdasági hetek nagy sikerű rendezvénysorozata. Bár - vagy talán éppen mert - Budapest és Hamburg földrajzilag, történelmileg és politikailag igencsak különböző koordinátarendszerekben helyezkedett és részben helyezkedik el még ma is, a két város művészei és kultúra iránt érdeklődő közönsége számára egyaránt számtalan találkozási pont van, mind megannyi alkalom a párbeszédre, a gondolatébresztő vitára. Úgy gondolom, hogy Holger Matthiesnek, a poentírozás és az intelligens provokáció mesterének munkái különleges színnel gazdagítják e magyarhamburgi párbeszédet, amelyhez e kiállítás látogatóinak is elgondolkodtató szórakozást vagy szórakoztató elgondolkodást kívánok.