Zöld Anikó festőművész kiállítása (Képcsarnok Bemutatóterme, Győr, 1980)
A kortárs magyar festészet bázisát, társadalmi kapcsolatainak építőkövét adják azok a művészi produktumok, amelyek a következetesség és az egyenletes színvonal tekintetében a megbízhatóság és komolyan vállalt élethivatás tisztességének példázatai. Zöld Anikó ezek közé tartozik. Az a társadalmi méretűvé növekedett érdeklődés, amely a kortárs képzőművészet megnyilatkozásait kíséri, hatalmas ösztönző erőt jelent az alkotóknak. Az érdeklődésből áradó szeretet vagy elutasító szigorúság segíthet az alkotói célok pontosabb megfogalmazásában, a vállalt feladatok megoldásához legjobban illő eszközök, kifejezési formák megválasztásában. Tagadhatatlan azonban az is, hogy az erkölcsi és egzisztenciális elismerést befolyásoló, széles rétegek ízlés igényét közvetítő érdeklődés a művészek közötti verseny, a szakmai és közéleti pozíciókeresés dinamizmusára is hatással van. Érezhető a mecénáló szándékú figyelem, de nem adódik önmagától az abban foglalt meghatározók megértése, feldolgozása. Éppen ezért nem könnyű a pályakezdés, az elért eredmény megtartása, a mindig színvonalas jelenlét biztosítása. Tapasztalható, hogy üstökösként induló művészpályák vesztik fényüket, vagy ellentétre: a csöndes, szívósan következetes alkotói utak — olykor mellőzést is vállalva — hosszabb idő után is képesek a realizált művek értékei nyomán felragyogni. Zöld Anikó festőművész pályája a szerényebb, a belső építkezésre koncentráló művésztípust példázza. Indulása nem volt attraktív, évtizedes tevékenysége még nem hozott divatszerűen kiugró produktumot. Sokkal inkább volt elfoglalva a választott hivatás szakmai, etikai és emberi mozzanatai a maga számára fontos kérdéseinek alapos feldolgozásával, mintsem a gyorsan jövő, s gyorsan múló siker hajszolásával. Teljesítménye értékekkel gazdagodóan egyenletesnek tekinthető, nincsenek csillogó sikerek és kétségbeejtő hullámvölgyek. Fokozatosan bontakozott ki festészetének erénye, a színérzékenység és a kompozíciós biztonság. Zöld Anikó lírai alkat, tematikai érdeklődésében, formakultúrájában ez tetten érhető. Igen szerencsés, hogy a táji élmény, vagy egy csendéletben felfedezett vizuális öröm alapján született művein bátran vállalja is a lírai attitűdöt. Színhasználatában, mondandója kialakításában igazodik a személyes karakteréből fakadó, elsősorban az esztétikum érzelmi vonzatára érzékeny látásmódjához. Ez festészetének biztos alapja, művészete színvonalának biztosítéka. A festmények közvetlenségükkel és őszinteségükkel könnyen képesek a nézővel kapcsolatot teremteni — nem véletlen, hogy ha nem is tülekedők között, de a közönség figyelemmel kíséri Zöld Anikó munkásságát.