id. Balla József, ifj. Balla József (Korunk Galéria, 1981)
festményeinek groteszk humora, filozofikuma, bruegbeli embersége. Fentebb már céloztam volt az idő múlására; nos hát, ahogy múlik az idő, úgy viselem el mindegyre nehezebben — többek között — a tartalmatlan nagyképűséget. Tíz évvel ezelőtt talán még hajlandó lettem volna Balla József képeinek sajátos festőiségéről beszélni; most bevallom, hogy én ehhez nem értek. Én csak jól érzem magam ezek között a képek között, és amit leginkább szeretek bennük, az erkölcsi „programjuk". Hűségük a hétköznapi emberek világához, gondja bajához, megértő és elnéző szeretetük, bölcs derűjük és vigasztalásuk. Különben úgy látom, magukon az egymást követő képeken is mindinkább ez nyer hangsúlyt az idő múlásával. Most újra felélénkül bennem Balláék otthonának baráti hangulata, s azt hiszem, mindenkibe belopja magát, aki eljön „megtekinteni” ezt a kiállítást vagy csak betéved ide. S az otthonérzést fokozza, hogy együtt találjuk Balláékat — ezúttal apát és fiút. Mond valamit az is Balla Józsefről, az emberről s a festőről, hogy ifjabb Balla József érdemesnek tartotta követni őt gyötrelmes és gyönyörű pályáján. VERESS ZOLTÁN