id. Balla József, ifj. Balla József (Korunk Galéria, 1981)

festményeinek groteszk humora, filozofikuma, bruegbeli embersége. Fentebb már céloztam volt az idő múlására; nos hát, ahogy múlik az idő, úgy viselem el mindegyre nehezebben — többek között — a tar­talmatlan nagyképűséget. Tíz évvel ezelőtt talán még hajlandó lettem volna Balla József képeinek sajátos festőiségéről beszélni; most bevallom, hogy én ehhez nem értek. Én csak jól érzem ma­gam ezek között a képek között, és amit legin­kább szeretek bennük, az erkölcsi „programjuk". Hűségük a hétköznapi emberek világához, gond­­ja­ bajához, megértő és elnéző szeretetük, bölcs derűjük és vigasztalásuk. Különben úgy látom, magukon az egymást kö­vető képeken is mindinkább ez nyer hangsúlyt az idő múlásával. Most újra felélénkül bennem Balláék otthoná­nak baráti hangulata, s azt hiszem, mindenkibe belopja magát, aki eljön „megtekinteni” ezt a kiállítást vagy csak betéved ide. S az otthon­érzést fokozza, hogy együtt találjuk Balláékat — ezúttal apát és fiút. Mond valamit az is Balla Jó­zsefről, az emberről s a festőről, hogy ifjabb Balla József érdemesnek tartotta követni őt gyöt­­relmes és gyönyörű pályáján. VERESS ZOLTÁN

Next