Borsod megyei népművészete (Miskolci Herman Ottó Múzeum, 1981)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye változatos tájain egymást váltják a történelmi nevezetességek, kiemelkedő iparközpontok és az elzárt, hagyományőrzőbb vidékek. A termékeny síkságok, folyóvölgyek és a zárt erdőségek, hegyvonulatok egymás mellett élése, valamint a történeti megyék kulturális örökségének sokszínűsége is sugallja a hasonlatot. Borsod-Abaúj-Zemplén megye sokszínű arculata egész Magyarország természeti és kulturális változatosságát is példázza. Megyénk sokszínű adottságait és történelmi múltját tükrözi a hagyományos népi kultúra sokfélesége, népművészetének gazdagsága is. A dél-borsodi matyók népművészetét már a századfordulón felfedezte mind a néprajztudomány, mind az idegenforgalom. A matyóságot színpompás hímzései és látványos viselete tették híressé, melyek a XIX. századi öntudatosodó paraszti kultúra jellegzetes megnyilvánulásai. A gazdag és értékes matyó népművészet mögött azonban rendkívül szegényes gazdasági és társadalmi viszonyok, az idénymunkából tengődő summás sors jelentette a hátteret. Ezt a jelenséget szemléletesen fogalmazták meg a század eleji szociográfusok a „cifra nyomorúság” elnevezéssel. A Bükk hegység lábainál és völgyeiben élő borsodi palócok hagyományainak értékeire is már a századfordulón felfigyelt a tudomány. E terület népi kultúrája nem elsősorban külsőségekben gazdag, hanem hagyományőrző. A borsodi palócokat népdalaik, népszokásaik, gazdag népköltészetük tette híressé, emellett azonban értékesek díszes hímzéseik, szőtteseik és fafaragásaik is. A Zempléni-hegyvidék népművészetében is a környezet adta lehetőségek felhasználása dominál. Az erdős-hegyes, pásztorkodásra alkalmas vidékeken nagy hagyományai vannak a famegmunkálásnak. Az elzárt, utaktól és városoktól távol eső falvakban tovább élt a paraszti önellátás, így e vidékről a falusi kézművesipar és ügyes kezű ezermesterek szép termékei is nagy számban maradtak ránk. A mezővárosok és falvak kézművesiparának paraszti használatra készült termékei közül is kiemelkedően szép emlékekkel büszkélkedhet a megye. A közel 10 fazekasközpont között leghíresebbek a mezőcsáti figurális kerámiák és a sárospataki fazekasok finom színharmóniájú edényei és kályhacsempéi. A nagy értékű és díszes viseletdarabokat készítő szűrszabók és szűcsök elsősorban a viseletéről híres matyó vidéket látták el hímzett ködmönökkel, subával és cifraszűrrel, mintáik közül számos át is került a matyó hímzésre. Az északkelet-borsodi barkó vidék számára pedig felvidéki szűcsök készítették a nemesi eredetű, rendkívül értékes rókaprémes mentét. Az asztalos mesterek — közülük is kiemelkedtek a miskolciak — nemcsak festett bútorokat készítettek paraszti ízlés szerint, hanem a falusi templomok berendezését is hasonló stílusban végezték. A miskolci avasi templom, a szentsimoni, rudabányai templomok festett bútorzatának és mennyezetdeszkáinak szépségére és művészi értékére már a századelőn felfigyeltek. Ekkor került a miskolci múzeumba a megyaszói templom miskolci asztalosok által 1735-ben készített festett bútorzata is. A Borsod-Abaúj-Zemplén megye népművészetét bemutató kiállítás célja e sokszínűség szép tárgyakkal való érzékeltetése.