Dobrovits Ferenc festőművész kiállítása (Dési Huber Terem, Veszprém, 1981)

Az egyenletesség egyensúlya, korrekt, kellemes arányok jellemzik Dobrovits Ferenc festői ered­ményeit. Képi felületeinek gondos hálózatában egyszerre fejezi ki az embert és a tájat, a lát­ványt és az érzelmeket. Birtokolja eszközeit. Minden festménye haladás előre, rajzzal el­lenőrzött lendület. Karaktere szolgálatában rejlik. Mértékkel absztrahál. Kutatja és megtalál­ja a társadalmi tudatnak megfelelő optimális képet az elvonatkoztatások és ábrázolatok he­lyes mértékével. Hű önmagához, de hű korához is. A színek valós, rendezett rendje építi a sze­met ápoló átköltött természetet, s a képzelet ellenőrzött ritmusban áramlik. Nem csapong, nem szenved hiányban. Csak addig feszíti művészetének attribútumait, ameddig a befogadó közeg, a mai ember képes követni felfedezéseit. E mérlegelés­ tisztessége képépítő gyakor­lata arra törekszik, hogy megnyugvást, harmóniát árasszon, tartós együttlétet a mű és né­zője között. Igénye, hogy minden lényeges követelménynek megfeleljen. Ez küzdelem, ez lelkiismeretesség. Amikor fest, nemcsak magára gondol, hanem arra, hogy látomásait az ismeretlenül ismerős jelen-jövő közönségnek festi,­­ alkotó közegének. Nem akar, nem tud kompromisszumot köt­ni, művészi hitvallása, hogy a festmény mindenkié nem lehet, nem maradhat magánbe­széd. Dobrovits Ferenc lírai alkat. Megfontoltan az. Foszforeszkáló fényekben fürdő virágai tájat jelölnek és boldogságvágyunkat is, azt, hogy szeretnénk e növényi szépséggel gazdálkodva még tisztábban és hiánytalanabbul emberekké válni. Hiteles derű ez,­­­a vörösre, kékre, zöld­re, fehérre hangszerelt árnyalatok egyszerre kutatják és sugározzák azt, melyet a természet fontos elágazásainak, belső kincsnek nevezhetünk. A színek mérsékelt szikraesője érzékelteti a maga konfettis csillogásával, hogy minden májusi fa oltár, minden hajnal, minden vízpart ünnep és üzenet. A kép csak posta,­­ valamit átvesz a természetből, valamit átad az embernek: kiiktathatatlan közvetítő. Azt is felfedezi számunkra, hogy minden virág önmagában is tűz, s az évszakok szí­nes kavalkádjában ringó táj szimultán formaszótár, melyből a festő igénye és a mű szükség­lete szerint válogat. E bátor szelekció termi, teremti a művek egyénien élni kezdő színes szigeteit, az álmokból és tapasztalásból szerveződő látomás­­­torlaszokat, melyek gördülnek és felénk közelednek. Úgy is mondhatjuk,­­ a világ újra megszületik Dobrovits Ferenc mű­vészetében. Losonci Miklós A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT DOBROVITS FERENC FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1981. ÁPRILIS 30-ÁN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA. HAMAR IMRE A VESZPRÉMI NAPLÓ FŐMUNKATÁRSA KÖZREMŰKÖDIK: A BELCANTO KAMARAKÓRUS MEGTEKINTHETŐ: 1981. IV. 30—V. 14. DÉLI HUBER TEREM VESZPRÉM, KOSSUTH LAJOS UTCA 8. Fk. Köteles István - 81-355 KVNYD - Fv.: Németh György Dobrovits Ferenc Budapesten született, 1941-ben. A Képző- és Iparművészeti Főiskolán ta­nult tovább. 1965-ben a díszítőfestő tanszakon diplomázott. Mesterei Z. Gács György és Ridovics László voltak. 1968 óta rendszeresen szerepel kiállí­tásokon. 1965 óta a Művészeti Alap, 1975-től a Képző- és Iparművészeti Szövetség tagja. Ez a tizenhetedik önálló tárlata.

Next