Farkas Aladár szobrász (Az MSZMP Pest Megyei Bizottság Oktatási Igazgatósága, Budapest, 1981)
Oelmacher Anna FARKAS ALADÁR a legkövetkezetesebb kommunista művész, és elvi hűségét csak azokéhoz hasonlíthatom, akik vele együtt indultak, de már nincsenek közöttünk. Évtizedek óta folytatott fáradhatatlan munkássága, minden szava, gesztusa, szobra a szabadságért, a nemzeti függetlenségért harcolók egyidejű és egyértelmű plasztikai megfogalmazása. Nem fél a pátosz vagy heroizálás jogtalanul lesöpört fogalmának és művészi gyakorlatának mindennapos, mindenperces átélésétől. Hősöknek, valóságos mai, tegnapi vagy tegnapelőtti hősöknek ad formát, méghozzá izgatott, nyugtalan és nyugtalanító formát. Ha költészetben lehet „poéta politicus”, miért ne lehetne a képzőművészetben is? Farkas Aladár művészete — s a világ sok nagy mesterének, az orosz és mexikói, időben és térben messze, de szándékban rokon művészete — egy jobb világért, a szárnyalóbb emberért, a valóságos humánumért kiált. Aki látszólag nem politizál, az azzal politizál, hogy hátat fordít a világnak s egy lángba borult házban diagonálist, vagy vertikálist fest, vagy mintáz. Farkas szobrászata ennek épp az ellentéte: aktívan segíti a tűzoltást, ha a tűz veszélyt jelent, de tüzet gyújt, ha melegedni és világítani szükséges. Szobrai kevésbé jelképesek, mint a tűzhasonlat, ám az adott történelmi szituációt s az adott, mindig adott helyzet megítélését a realizmus teljes erejével, intenzitásával fejezi ki. Művészete az élet szépségének és rútságának — háborúnak és békének — dualizmusából született egységes, agitatív erő.