Farkas Aladár szobrász (Az MSZMP Pest Megyei Bizottság Oktatási Igazgatósága, Budapest, 1981)

Oelmacher Anna FARKAS ALADÁR a legkövetkezetesebb kommunis­ta művész, és elvi hűségét csak azokéhoz hasonlíthatom, akik vele együtt indultak, de már nincsenek közöttünk. Évtizedek óta folytatott fáradhatatlan munkássága, min­den szava, gesztusa, szobra a szabadságért, a nemzeti füg­getlenségért harcolók egyidejű és egyértelmű plasztikai megfogalmazása. Nem fél a pátosz vagy heroizálás jogtala­nul lesöpört fogalmának és művészi gyakorlatának minden­napos, mindenperces átélésétől. Hősöknek, valóságos mai, tegnapi vagy tegnapelőtti hősöknek ad formát, méghozzá izgatott, nyugtalan és nyugtalanító formát. Ha költészetben lehet „poéta politicus”, miért ne le­hetne a képzőművészetben is? Farkas Aladár művészete — s a világ sok nagy mesterének, az orosz és mexikói, idő­ben és térben messze, de szándékban rokon művészete — egy jobb világért, a szárnyalóbb emberért, a valóságos hu­mánumért kiált. Aki látszólag nem politizál, az azzal po­litizál, hogy hátat fordít a világnak s egy lángba borult ház­ban diagonálist, vagy vertikálist fest, vagy mintáz. Farkas szobrászata ennek épp az ellentéte: aktívan segíti a tűzol­tást, ha a tűz veszélyt jelent, de tüzet gyújt, ha melegedni és világítani szükséges. Szobrai kevésbé jelképesek, mint a tűz­hasonlat, ám az adott történelmi szituációt s az adott, mindig adott helyzet megítélését a realizmus teljes erejével, intenzitásá­val fejezi ki. Művészete az élet szépségének és rútságának — háborúnak és békének — dualizmusából született egy­séges, agitatív erő.

Next