Golarits Erzsébet textiltervező iparművész kiállítása (Helikon Galéria, Budapest, 1981)

Miért foglalkoznak a legkiválóbb művészek, textilesek, fotósok, grafikusok, keramikusok alapstúdiumokkal? Mintha nem lett volna főiskola, nem lett volna Bauhaus! Hiányérzetük van, nem érzékelik szakmájuk bázisát, nem biztosak a mesterségben — akárha virtuózai is. Különösképpen meglepő ez a textilművészet esetében, amely számára külön művésztelep — a velemi — hivatott a szakmai kísérleteket szolgálni s e hivatását be is tölti. A lelkiismeretes művészek bizonyítanak, állandóan és görcsösen. Hogy igenis, a társadalmi érdektelenség ellenére is szükséges ez a kísérletekből fakadó művészet. Egyébként minden művészet kísérletekből fakad. Golarits Erzsébetet alkalmazott művészként ismertem meg; először talán egy lengyel kiállításon láttam fantasztikusan biztos ízléssel, manuális módszerekkel készített függönyeit. E feladatban, úgy tűnt, nem érdekelte más, mint az elegáns megoldások keresése. A megrendelések és díjak bizonyították, hogy helyes úton jár, ami a közönséget illeti. Már nem ez a mostani tárlat az első jel azonban, hogy meglevő hiányérzetére az alapok tisztázásával próbál gyógyírt lelni. Belátta, hogy a hasznosságból következő Bán András r­ /)/\ dU ihnn xAeLr* f eux. (HTh ( ~T juav*« '■ T-Cvi'i*sn. QjAlAm. | fjp|; mip* -gw 1|& 1 ffir | f , /V y ‘ yJ'- %n* 1 szépség funkcionalista teóriája nem a csúcsra vezette, hanem csak a kezdőponthoz. Megkísérli tehát megfogalmazni az alaphelyzetben föltehető kérdéseket: a textilanyag kettős természetéről. Objektjeit figyelve ez egyrészt a lágy szerkezet térbeli viselkedésében, másrészt az anyagban ébredő feszítőerők hatásában figyelhető meg, melyek kölcsönösen deformálják a művész által teremtett rasztert. Különös hatású, hogy mesterséges négyzethálót használ a bemutatáshoz, és lemond például a szövött anyag természetes raszteréről, arra utal, hogy tárgyait mikromegfigyelések terepének tekinti. A hasznosság — erre szokott vonatkozni a néző és a mecénás zárókérdése: mire jó ez? Arra, hogy Golarits Erzsébet foglalkozik vele. A kiállítóteremben — nem lakberendezési bolt! — a megfigyelés nóvuma a mérce, nem a falra akasztható praktikum. A művész hűvös tisztaságú művei tapasztalataink átvizsgálására késztetnek bennünket. Kiadja a Műcsarnok Felelős kiadó: Hídvégi István igazgató Egyetemi Nyomda — 81.7057 Budapest, 1981 Felelős vezető: Sümeghi Zoltán igazgató Golarits Erzsébet iparművész kiállítása Helikon Galéria 1981. július 30.—augusztus 23. A kiállítást rendezte: Dr. Binder-Todorov Ilona Katalógust tervezte: Alapfy András A fotókat készítette: Molnár Géza Ára: 4,0 Ft

Next